Nyugat-Magyarországon e hónapban nagy hidegben roppant szélvész támadt, melyet villámlás és mennydörgés kisért. (Rodiczky 249) Réthly Antal a „Időjárási Események és Elemi csapások Magyarországon 1700-ig” című könyvévében említi, hogy kutatása szerint Hennig (mű: ?) szerint az osztrák Camb községben január 2-án észleltek téli zivatart. O Camp községet nem, egy Kamp nevu folyót talált.

Virágzottak a fák, az erdo zöldelt. Késobb újra nagyon hideg lett és minden lafagyott. (Bruckner) Réthly A. hozzáfuzi, hogy Hennig sem sem szigorú telet sem enyhe januárt nem említ. Lehetséges, hogy a tél hosszú volt, közepén egy igen meleg jenuárral, amelyet utótél követett. A januári virágzás más kézzel utólag iratott be a naplóba, és lehet, hogy az évszámban tévedés van.

A kertek teljes virágzásban pompáztak. (Bruckner)

Ebben az évben is januárban nagy esozés volt, felette dörgött az ég, a Ausztriában a mennyko egy katolikus templomba becsapott, amitol Isten kegyelmesen óvjon meg. (Payr 30)

A kertekben és a berkekben a fű és a fa úgy zöldelt, mint jűlius havában. (Kohn, I. 141.)

Megint egész Magyarországon 60000 ember toborzása folyt. Megyénknek 1100 embert kellett állítania. Városunkra 90 jutott. Nem csak a nőtlen fiatalokat vitték, akik közül sok kereket oldott, hanem a férjeket is. Feleségüktől és gyermekeiktől szakították el őket.

Január hónapban a mi érdemes magisztrátusunk a Szt. Mihály-kutat öntöttvas csővel csináltatta meg Pikner József ácspallérral. Ezt kutat 1800 körül ásták, 1831-ben állították helyre, óránként 86 akó vizet adott.

1661. Szent Újév napja borús és igen meleg, mintha húsvét körül jártunk volna. (Payr 54.)

1684. Újévvel kezdett fagyni és olyan hideg lett, hogy olyan szobákban is befagyott a víz, amit azelőtt senki sem tapasztalt. A falukban is megfagyott a bor s a szőlőtőkék is elfagytak, nagy hó feküdt. (Payr 85.)

1816. Sopron megye önkéntesen felállított huszárai hazaérkeztek. És 14-én a megyeháza előtt a Radetzky huszárezredtől feloszlatták és szélnek eresztették ő ket. A városiak megtarthatták a megígért módon lovaikat, a megyeiek mindegyike a lovakért egyenként 30 forintot kapott.

1876. A Sopron - Győr vasúti pálya megnyitása. Üzemelteti a GySEV társaság.

1843. Menyílt a Soproni Takarékénztár. Hónap végéig, 18496 forint 27 krajcár C. M. összeget tettek be. Ketten, Hofer Péter úr, az igazgató és Flandorffer Ignác úr, az igazgatóhelyettes viszik az adminisztrációt. Hogy az ország távolabbi szomszédvárosai is részt vehessenek, 8 társbetétes helyet létesítettek.

1832. megszületett Rösch Frigyes, Sopron tűzoltó főparancsnoka, főreáliskolai tanár, városunk díszpolgára.

1814. A Drezdánál elfogott franciákat itt vitték keresztül és tovább küldték lefelé. Ezek voltak: két generális és 48 törzstiszt és több alárendelt. Nekünk kellett őket egy darabig eltartani.

1340. Károly Róbert király oklevelében igazolta hogya város kiépítette védelmi rendszerét: A háromszoros falgyűrűt és az azt körülvevő várárkot.

1648. Előtte éjjel és nappal esett,nagy áradás keletkezett, amely nagy kérokat okozott,házakat mosott el,állatok megfulladtak, a víz több pincébe is befolyt, s a borban is károk történtek. Egy tehén,két kecske és három disznó fúlt a vízbe,a Várkerület egyik utcájában a páros számúházak pincéibe nyomult a víza Festőköz és az Ikva hid között. (Payr 36.)

1277. IV. László e napon kelt levelében, az ország nagyjai s különösen Németújvári Miklós nádor tanácsára, Sopron város polgárai közzé sorolja a lővéri íjászok másik felét is, kiknek egyik felét már IV. Béla és V. István a soproni vár oltalmára rendelte és polgári jogokkal adományozta meg, különösen azon érdemökért, hogy nem gondolva fiaikkal, kiket kénytelenek voltak Ottokárnak kezesekűl adni, a várat neki sértetlenűl visszaadták.

1648. Enyhült az áradás, de éjjel fagy lépett fel. (Payr 36.)

1844. Reggel a várostorony órájának a két mutatója leesett. 1847 májusában nekiláttak a torony felújításának. Az óra számlapját újra is aranyozták.

1324. Róbert Károly rendeletében megerősítette Sopron privilégiumait, és új telepeseket hívott a városba: „Minthogy mi Sopron városunkat különös kegyelemmel és kedvezéssel akarjuk kitüntetni, hírül adjuk a lakosoknak, hogy minden szabdállású embert, úgy keresztényt mint zsidót biztosítunk, hogy a mi különös oltalmunk alatt szabadon jöhet a mi városunkba Sopronba, hogy ott idozzön és biztonságban lakjék. És igérjük, hogy oket különös kedvezéssel és királyi kegyelemmel mindig támogatni fogjuk. (Theiner A.: Vetera monumenta historica Hung.saer.illustr.)

1814. Megint egész Magyarországon 60000 ember toborzása folyt. Megyénknek 1100 embert kellett állítania. Városunkra 90 jutott. Nem csak a nőtlen fiatalokat vitték, akik közül sok kereket oldott, hanem a férjeket is. Feleségüktől és gyermekeiktől szakították el őket.

Idén e hónapban a mezok olyan zöldek voltak, a fák annyira virágoztak, mint máskor májusban. (Bruckner)

II. Lajosnak a soproni tanácshoz intézett parancsa. Ebben az uralkodó meghagyta a polgároknak, hogy Lorenz Ebenhauser budai polgárt és testvérét, Egidius Chehendner bécsújhelyi polgárt ne akadályozzák közösen bírt szőleik művelésében.
Egy hónappal később a város újabb királyi intést kapott ugyanebben az ügyben, ám most már nem csak a testvérét, hanem a feleségét és a vejét is tulajdonosként nevezték meg. Mintegy nyomatékként fűzte hozzá a leirat, hogy Ebenhauser mindig megfizette a háza utáni adót.

Már zöldelltek a fák. (Bruckner)

Már zöldelltek a fák. (Fauth 4.)

Zöldellt az erdő (Bruckner)

1653. olyan meleg volt, amilyen emberemlékezet óta nem fordult elo, oly napsütéses ido volt, hogy melegebb volt mint a tavaly i év húsvétjakor (március 31). (Payr 42)

1680. A nagy járvány elmúltával ma újból megnyíltak a heti vásárok a város falain belül. (Csányi 45., Bruckner)

1653. Útban Bécsújhelyre du 4 és 5 óra között oly hóförgeteg volt, hogy a beállott sötétség miatt az emberek az utolsó ítélet napjának eljöttére gondoltak. Erosen dörgött is, annyira, hogy azt elég hangosan lehetett hallani. (Payr 42)

1693. Ma farsang napján du 4 órakor nagy villámcsapás jött az égből, de kárt nem okozott. (Payr 89.)

1483. I. Mátyás a várost a hozzá tartozó falvakkal együtt három évre fölmenti az egyforintos adó és minden rendkívüli taksa alól

1702. Olyan erős szélvihar támadt, amely délután úgy egy körül a várostoronyról a fejet, a kettős sassal együtt letépte, a vasrudat is, úgy, hogy éppen csak függve maradt egy rézlemezen. Ezt 17-én délután négykor levette, és ismét feltette 1702 novemberében Vagini kéményseprőmester.

1684. Hófúvás is volt böjt körül (Hamvazószerda febr.16.) olyannyira, hogy jóformában sehova sem lehetett kocsival menni. (Payr 85.)

1632. Ma erősen mennydörgött. (Bruckner)

1846. Kis János (Rábaszentandrás, 1770. szeptember 22. – Sopron, 1846. február 19.) evangélikus lelkész, szuperintendens, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Szülei a Festetics grófi család jobbágyai voltak. Gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért tízéves koráig otthon nevelkedett, anyjától a vallás elemeit és olvasást, apjától egy kis írást is tanult.A malomsoki pap és a vadosfai tanító javaslatára 1782 novemberében beadták a soproni evangélikus líceumba. 1790-ben legjobb barátja, Németh László társaságában megalapította a Soproni Magyar Társaságot, az első magyar diák-önképzőkört.1791 szeptemberében külföldi tanulmányútra indult; Göttingenben és Jénában hallgatott előadásokat. 1793 őszén hazatérve báró Prónay László házánál lett nevelő; azután a győri ágostai evangélikus iskolában tanított. 1796 márciusában pappá szentelték. 1812. június 23-án a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották meg. 1828-ban József nádor meghívta a felállítandó akadémia szabályai kidolgozásával megbízott testületbe. Az akadémia megalakulásakor 1830. november 17-én rendes taggá választották meg a történeti osztályban. 1840-ben királyi tanácsossá nevezték ki. 1842. január 22-én a Kisfaludy Társaság tagjai közé vette fel.

1679. A Nagybőjti vásárt sem tarthatják meg, a grasszáló járvány, azaz pestis miatt.

1791. Schmidt Ferdinánd József (Sopron, 1791. febr. 20. – Laibach, 1878. febr. 16.): rovartani kutató (entomológus), magyarországi barlangi rovarfajok felfedezője.Bécsben kartonfestést tanult. 1803-ban átvette szülei soproni üzletét. Utóbb Laibachban (Ljubljana) nyitott üzletet, majd visszavonult a kereskedéstől és a füvészet és a kertészet mellett főleg barlang- és rovartani kutatásokkal foglalkozott. Gazdag rovartani gyűjteménye volt; több, eddig ismeretlen barlangi rovart írt le: A barlangi változányról (Pest, 1863); Proteus angvinus (Pest, 1863); Több újonnan fölfedezett barlangi rovarról (Pest, 1863).

1835. A város díszpolgárává választotta gr. Széchenyi Istvánt, aki köszönőlevelében ezt írta: ,,Nincs nagyobb öröm, mint ott nyerni borostyánt, hol földi pályafutásom kezdém. Legyenek kérem meggyőződve: ami csekély erő, s tehetség van bennem, csak polgártársaim javára s honunk előmenetelére lesz áldozva.”

1945. Légitámadás a város ellen. Néhány perccel fél kettő után nyolc Liberátorból álló kötelék jelent meg a város felett. Ezek a gépek bombaterhüket a GySEV-állomás felett oldották ki, s azokkal a református templom vonaláig bombázták végig a vasúti pályát. Az amfiteátrumban elhelyezett gép-ágyús üteg tüzelt a gépekre, ám azok kelet felé fordulva sértetlenül elhagyták Sopron légterét.

1579. Mátyás napja előtt és utána is oly hatalmas havazás volt, hogy egyes házakat a külvárosokban annyira behavazott, hogy azokból kijönni nem lehetett, hanem a szomszédaiknak kellett kellett kiásnia. Az elővárosok kapui is 14 napon át be voltak havazva. Ezen nagy havazás után szép meleg idő lett. (lásd ápr. 19.)

1441. Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné Sopront és környékét nyolcezer aranyért elzálogosította III. Frigyes német-római császárnak. A várost birtokba vevő Frigyes a soproniakhoz írt levelében meghagyta, hogy ne háborgassák a zsidó vagyont, ami 16 házból és egy zsinagógából állt.

1768. Sopronban elhunyt gr Festetics Kristóf (Ság, Sopron vm., 1696. júl. 22. - Sopron, Sopron vm., 1768. febr. 25.), Festetics György testvére. Maga vetette meg a keszthelyi könyvtár alapjait, és ő használt először bivalyokat a Hévízi-tó lefolyócsatornájának tisztítására.

1768. Hajnali háromnegyed négykor erős földrengés volt.

1827. Handler Nándor (Sopron 1836. február 27. – Sopron 1888 szeptember 12). A Handler család tagjai 85 éven át dolgoztak Sopronban. Handler Nándor (Ferdinánd), a historizmus romantikus irányzatának képviselője.
Az Orsolya téri templom első terveit 26 évesen készíti el. Megbízást kapott az evangélikus templom tornyának megépítésére is, de az nem az ő tervei alapján készült el. A Táncsics utcai Irgalmas Nővérek temploma 1886-ban az ő munkája. Legjelentősebb munkái: a Halász utcai evangélikus árvaház (1858, ma a Handler Nándor Szakképző Iskola épületszárnya), Templom utca 3. (1873), Deák tér 25. (1880, ma bölcsőde), Russ János villája (1880), a nagylózsi Solymossy kastély átépítése (1881), külvárosi katolikus iskola, Jégverem u. 1. (1885), Konventépület, Balfi u. 1-3. (1885). Handler Nándor híre a város határán is túljutott. A bécsi parlament terveinek kidolgozására felterjesztett építészek között szerepelt az ő neve is. 1888. szeptember 12-én hunyt el Sopronban. Kugler Ferenctől származó mellszobrát a soproni Liszt Ferenc Múzeum őrzi. Sopronban 1994. szeptember elsejétől a Handler Nándor Szakképző Iskola (Halász utca) viseli nevét.

1674. A templomokat visszakapták a katolikusok. (1555-től az lutheránusok használták őket mert a város java része lutheránus vallású volt) A Szt. György-templomot a jezsuiták kapták meg, akik 1636-ban telepedtek le Sopron ún. bécsi külvárosában.

Hosszú hideg tél után márciusban is naponta fagyott (Bruckner)

Sok hó és eső ami hátráltatta a munkát. (Payr 47-49)

Nagy hideggel és hóval köszöntött be, a böjti vásárkor már kapálni szerettek volna, de nagyon hideg volt s nem lehetett. (Payr kodex 52.)
1659-ben a Húsvét április 13-14-én volt, a Böjti-vásár március 3-án.

A kellemes meleg telet követően március közepén azonban akkora hó esett, hogy az emberek attól tartottak, hogy a gabonában kárt fog tenni. A talaj egészen száraz volt, aztán meleg idő lett, s fagy egyáltalán nem volt. Majd a víz beszivárgott a talajba, s a gabonában a legkisebb kár sem történt. (Csányi 137.)

Ez az év a téli időjárésával tűnt ki és a márciusba is benyúllott, nem hitték, hogy aszőlő a hidegtől szenvedett volna, azonban február végével nagy hó esett, mire derült éjszakák jöttek, és március elejétől kezdve mintegy 8 napon át a szőlőknek a hóból kiálló venyige részei elfagytak. (Csányi 166.)

A császáriak erőteljes átvonulásában volt részünk. Nem kellett nekik más, mint a szállás és egy embernek fél font marhahús és valami csuszpájz. Akkor tapasztalhatta meg az ember, miért számozták a házakat 1784-ben. Mert ha bevonult egy ezred, az ember megmondta nekik a házszámot és könnyen megtalálták.

Ekkor volt a Böjti-vásár. (lásd Március 1659.)

1945. Légitámadás a város ellen.

1642. Keményen fagyott s oly hideg volt, hogy ily hideg egész télen nem volt, a Fertő is befagyott, s a hideg egészen e hó 15-ig tartott. Ekkor éjjel havazott, de nappal elolvadt. Innentől Nagyhétig meleg maradt az időjárás. (Payr 30.)

1653. Oly nagy hó esett, amilyen egész télen, de még emberemlékezet szerint soha sem volt, a nagyon magas hó 14 napig fekve maradt, akkor elment. A gabonának nagyon ártott. (Payr 42)

1709. Amikor az emberek ki akartak menni, hogy fát vágjanak. És a kocsik még csak a hegyen álltak, a kereszt mellett az úton Balf felé, amikor a kurucok a bozótosból rájuk zúdultak. És amint ezt a városból meglátták, néhány polgár, aki őrségben állt, gyorsan elhatározta, hogy segítségükre siet és azt hitték, nem lehetnek olyan sokan, mivel csak keveset láttak. Amikor azonban fegyver a kézben kiértek, akkor látszott, hogy jó sokan törtek elő, s lövöldöznek, s rémísztően vagdalkoznak maguk körül. Amint a mieink is kétségbeesetten védekeztek. De sok lúd disznót győz: öt polgárt és egy kapást agyonlőttek. Néhány kapást elfogtak és magukkal vittek, akiknek aztán váltságdíjat kellett fizetniük. Az ökröket kifogták és elhajtották, ezek közül a kurucok közül némelyek megsebesültek és egy kuruccal lovastul egy ágyúgolyó végzett. A polgárok, akik holtan maradtak a csatatéren. a következők voltak: Unger Mihály, Fröhlich csőmester, Pfandler a Pócsi utcából, és egy német kalapos. És első helyen ezekben a napokban a kurucok legfontosabb tűzmestere és mérnöke került fogolyként Sopronba, akit a mi lovas önkénteseink fogtak el.

1783. Kőszeghi-Mártony Károly (Sopron, 1783. március 12. - Brünn, Osztrák Császárság [ma Brno, Csehország], 1848. július 21.) építőmérnök, hadmérnök, feltaláló. A földnyomáselméletek első magyarországi kutatója, a kísérleti talajmechanika megalapítója, a sűrített levegőt használó légzőkészülék és a gulyáságyú feltalálója volt. A bécsi hadmérnöki akadémia elvégzését követően az osztrák császári hadsereg tisztjeként közreműködött különféle hadmérnöki munkákban. Előbb a Földvár és Ercsi környéki sáncművek építési munkálataiban vett részt, majd a bécsi Schotten Bastion tervezésébe és építési munkálatainak irányításába fogott. 1831-től ezredesi rangban felügyelte a franzensfestei erőd építését (ma Fortezza, Olaszország). 1845-ben táborszernaggyá léptették elő. Hadmérnöki tevékenysége mellett jelentős volt elméleti és gyakorlati építőmérnöki, talajmechanikai munkássága, Magyarországon elsőként foglalkozott földnyomáselméletekkel, a talaj tömegéből és helyzetéből eredő, az épített szerkezetekre gyakorolt nyomás vizsgálatával. Kutatásai eredményeként meghatározta a földnyomás nagysága és eloszlása, valamint a talaj különböző fizikai tulajdonságai, például a testsűrűség, a kohézió és a csúszási súrlódás közötti összefüggéseket. Elméletei alátámasztásául nagy léptékű modellkísérleteket is végzett, amelyek helyességét az 1920-as években igazolták...

1640. A mai és a követő napon havazott és térdig érő hó hullott. (Payr 28)

1837. Földmozgást éreztünk este fél ötkor. Két másodpercig tartott és öt földlökés volt.

1838. Szent Mihály templom. Az ősrégi, 1489-ből származó plébánia-harangot, amely 1836-ban szétrepedt, 1837-ben újraöntötték, mivel túl kevés fém volt kéznél, selejtes lett. Azért ezt 1838-ban ismét újra kellett önteni. És ezt Seltenhofer Frigyes úr helybeli harangöntő mester megtette február 2-án éjjel kettőkor. A réginek a súlya 3600 bécsi font volt, a mostani 4500 bécsi fontot nyom. Ezt több ezer néző jelenlétében a mai napon 10 órakor a győri püspök, Juranics Antal, ünnepélyesen felszentelte. És 18-án reggel fél nyolckor, egy nagyon vastag kötél segítségével, éppen olyan sok ember jelenlétében, Eitler ácspallér és több segítője 75 perc alatt egy nagy csörlővel szerencsésen felhúzta a toronyba.

1614. Virágvasárnapját megelozo héten (márc.17-22) nagy havazás volt. (Bruckner)

1906. Oedenburger Zeitung .
Szabad-e a kávésnak utcán át fagylaltot eladni? Nagy Jenő itteni cukrász feljelentést adott be az iparhatóságnak
Wiedemann kávés ellen, hogy utcán át,tehát nemcsak ülővendégeinek,fagylaltot árul. A városi rendőrkapitányság egy miniszteri utasításra hivatkozva a kávést 10 K pénzbüntetésre ítélte. Wiedemann fellebbezésére a tanács ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és Wiedemannt felmentette a terhére megállapított túllépés alól, azzal a megokolással,hogy egy későbbi miniszteri rendelet megengedi a kávésnak az utcán át való árusítást. Ez ellen a döntés ellen most Nagy úr a legilletékesebb országos hivatalhoz fordult határozatért.

1944. Sopronba értek a német csapatok.

1651. A mai és a következő napon egész nap havazott, de éjjel megszűnt a havazás s 22-én a hó részben elolvadt. (Payr 38)

1790. Kis János költő négy társával megalapította Soproni Magyar Társaságot, mely hamarosan bekerül az egységesülő magyar irodalmi élet vérkeringésébe.

1614. Virágvasárnapon nagy hó esett, hozzá még sok eső is, úgyhogy e miatt a nagy idő miatt nem lehetett künn (a földeken) dolgozni. (Payr 12.)

1698. Nagy víz volt a pincékben elöntötte a boroshordókat és a pincékben nagy károkat okozott. (Payr 91.)

1699. A mai tűz mintegy száz házat pusztított el (Payr 92.)

Nem volt tél és ilyenkor már zöldellt az erdő. (Bruckner)

A hosszú tél miatt csak most kezdődhettek el a tavaszi munkák. (Bruckner)

A hosszú tél miatt csak most kezdődhettek el a tavaszi munkák. (Bruckner)

E hó közepén lehetett elkezdeni a földeken a munkákat a hosszú és hideg, havas tél miatt. Utána meg nagy áradások is voltak, annyira, hogy sok szántóföld nem volt bevetheto, s így parlagon maradt. (Bruckner)

A hosszú tél miatt csak most kezdodhettek el a tavaszi munkák. (Bruckner)

Már vörös volt a cseresznye. (Bruckner)

Egész hónapban esett, emiatt az árpát is csak májusban lehetett elvetni. (Bruckner)

A hosszú és nagy hideg miatt csak most lehetett elvetni az árpát (Bruckner)

Sok hó és eső ami hátráltatta a munkát. (Payr 47-49)

Innentől kezdve egészen június végéig esett, s sok szőlő emiatt lemeradt, úgyhogy a szőlőben nem lehetett a munkával haladni. (Payr 49.)

E hó elején, 14 nappal Húsvét előtt (Hv. Ápr.13.) böjt időben kezdtek el kapálni, mégpedig a hó miatt nagy fáradtsággal, s így az ünnep előtt a fele szőlőt sem kapálták be. Sok szőlő rügyben maradt, majd hideg idő lett, s amit Szt. György napja előtt rügyben láttak, az 14 napon át a hideg miatt vesztegelt.  (Payr 53.)

A hosszú tél miatt a nádvágás Húsvét (Hv. Márc.25.) utánra maradt, és s nagyhéten lehetett munkához látni. A hó még a húsvéti ünnepek után is elég volt, és még két héttel utána (ápr.8.) az időjárás enyhült ugyan, de mégis elég hűvös volt. (Payr 55.)

Ebben az évben április végével oly sok cserebogár lépett fel a szőlőkertjeinkben, hogy azt képzelték, ennyi még sohasem volt, nem csak a bogarak által szívesen látogatott szőlőkben voltak, hanem a jó hegyi szőlőkben is, ahol eddig még sohasem fordultak elő, mint a Angerer, Schwabenberg, Eysner, Mögerler dűlőkben, de nem is volt olyan szőlő, amelyben fel nem léptek és mindent le nem rágtak volna. A város 5 tallér büntetés terhe mellett elrendelte, hogy gyűjteni kell a cserebogarakat, de túl későn fogtak hozzá, ha idejében kezdik a szedést, sikerült volna a kárt elhárítani. A jövőben jobban kell majd gondolni arra, hogy a bogarakat szedjék. (Csányi 125.)

A cserebogarak az idén az alsó szőlőkben is nagy számban láthatók voltak. (Csányi 131.)

A hűvös március után áprilisban ismét melegedni kezdett az idő, a bogarak a szőlpkben is tömegesen jelentkeztek, a városi tanács rendelkezésére házról házra járván kihírdették büntetés terhe mellett, hogy a cserebogarakat szedni kell. A balfiakat is segítségül véve, majdnem mind begyűjtötték azokat. (Csányi 148.)
Hasonlóképpen az elmúlt év végével Budán, Pesten Pécsett ismét fellépett a pestis, s emiatt senki emberfiának hozzánk délről nem szabadott a városba jönnie, csak akinek szavahihető útlevele volt, hogy oly vidékről érkezik, ahol egészséges a levegő s semmiféle ragályról nem tudnak. Éppúgy tőlünk sem lehetett senkinek Bécsbe vagy Bécsújhelyre utaznia útlevél nélkül, amelyet a Lajtán való átkelésnél a császári bizottság mindenkor szigorúan megvizsgált. (Csányi 149.)

Olyan erős földrengés volt, hogy a várostorony ide-oda ingott és a fent lakó toronyőrök segítségért kiáltoztak. A tűzjelző az órával együtt magától ütött.

Levették az órát a bánfalvi toronyról és a Szt. Mihály toronyra szerelték föl.

A baloldalinak minősített soproni zsidókat elfogták, és Budapestre, a Mosonyi utcai rendőrség épületébe szállították. Köztük volt Raab Márton és dr. Fischmann Bernát soproni ügyvéd is. E hónap végéig zsidóknak el kellett bocsátaniuk keresztény háztartási alkalmazottaikat. Ezen felül elvették földbirtokaikat, üzleteiket.

1700. A sörfőzés próbája, Waxmann György városi kamarás, írnoka, Hermoser Jakab által a sörszolgának, Signer Bonifácnak 25 véka árpát leméretett és átadott sörfőzéshez való beáztatásra. Ebből tisztítatlanul lefölöztek kétnegyed részt. A harmadik napon vagy április 3-án ezt az árpát a malátaszérűre vitték és növesztették, 49 véka zöld maláta vált belőle hasznosíthatóvá; attól kezdve a szárítóra adták, ebből lett az elvégzett munkával száraz maláta, 30. véka, amely tételnél általában, vagy a városnak osztályrészül jut 4. véka: ezért adtak Signer Bonifác sörszolgának főzéshez próbaként 14 vékát. Ugyanazok be lettek permetezve 5 sajtár vízzel és mindenegyes sajtár víz után egyszer át kell forgatni, ezután éjszakára pihentetni, a következő nap megint lemérni, kijön belőle 17 véka. Ezt mindjárt zsákolni kell és a malomba vinni, és Wagner Baltazár malmosmesterrel a Lazaret malmában közepesen őrölni, a következőt ismét megmérni, lesz belőle tört maláta 21 vékányi, a malomból ez a malátaőrlemény rögvest a sörházba kerül, a cefrekádba, amire osztrák mértékkel körülbelül 35 akó vizet töltenek és folytonosan, eléggé erősen felkevernek, ez után az üstben megint a cefréskádba merítik. Ezzel a módszerrel háromszor cefrézik és háromszor lefőzik. Negyedszerre le lesz eresztve és a teknőből az üstbe merítik, ehhez jön 3 font jó cseh komló és megint jól kell lefőzni, akkor a sör készen van és ismét a cefrekádba kerül, onnan eresztik le a teknőbe és a továbbiakban hidegre viszik vagy ott merítik, folytonosan keverve hagyják forrni, míg magasra nem emelkedik. Ebben az időszakban a sörmesternek tudnia kell figyelnie a tempót, mikor kell a hordókba tölteni. A hordók a teknőben fekszenek, bordájukkal az egyik oldalon kissé lejtősen, hogy a sör kiforrja magát. És ezt hívják Grandbiernek. Tehát 14 véka maláta kiad 21. osztrák akó barnasört, ebből a sörmesternek jár italra 1. akó, marad a városnak 20 akó elszámolásra.

1684. A gabona küzül a rozs mérőjét 27 garasért adták Húsvét körül (Húsvét ápr. 2), a búzát 35 garasért, sőt 2 forintért is adták. (Payr 85)

1864. Johann Berger von der Pleisse (Nagymarton, 1768. július 23. – Sopron, 1864. április 2.) császári–királyi táborszernagy, Arad parancsnoka. Paraszti családból származott, katonai szolgálatát 1786-ban kezdte meg a 34. gyalogezredben, mint hadfi. Kiválóan szerepelt a Habsburg-török háborúban, és zászlóssá léptették elő. 1793-ban már hadnagy volt az 56. gyalogezredben, majd rövidesen egy gránátos-zászlóaljba került. 1800-ban századossá léptették elő, 1809-ben őrnaggyá. Az 1813-as hadjáratban ezredes, a Lipcsei csatában kitüntette magát, 1815-ben pedig az 51. gyalogezred parancsnoka lett. 1816-ban a napóleoni háborúkban érdemeiért Katonai Mária Terézia-rendet és bárói címet kapott. 1824-től vezérőrnagy, és dandárparancsnok Cremonában, majd Bécsben. 1832-ben altábornaggyá léptették elő, 1837-ben Temesvár parancsnoka lett. 1844-től Arad parancsnoka. 1848. októberében felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és felszólította az aradi nemzetőrséget, hogy adja át a fegyvereit. A temesvári várőrség aktív segítségének köszönhetően sokáig sikerrel védelmezte Aradot, de a vár felszereltségében és a helyőrség nagyságából következően önállóan nem sokra ment, azonkívül, hogy Berger többször lövette Arad városát, amely így a szabadságharc végére romhalmazzá vált. A külső segítség elmaradása miatt végül kénytelen volt feladni a várat. 1849-ben táborszernagyként vonult nyugállományba 62 év szolgálat után.

1636. Tűz vész, a nagy szél miatt 180 ház égett le. (Dobronoki György)

1695. Húsvétkor 8 magyar dénárért mérték a húst, ami a pénzt illeti csodálatos dolgok történtek senki sem akarta az 1 ft-ost 7 garasért elfogatni. (Payr 90.)

1640. Havazott és a gabonaföldeken és az erdokön 8 napig tartó hó feküdt, nagy hideg volt és erosen fagyott, de a terményekben nem okozott kárt. (Payr 28.)

1686. Rendkívül szép, derült március volt, ami mindent korán érlelt, mind a földeken, mind a szőlőkben. Ma már szőlőszemek voltak láthatók. (Csányi 123.)

1490. Mátyás király halála után, bár uralkodása alatt jól éltek, 1-2 nap múlva a zsidóságot börtönbe vetik Sopronban, de Beatrix levele után gazdasági érdekekre hivatkozva szabadon engedik őket.

1680. A magas Klausatz dülőben már szőlőszemek voltak találhatók. (Bruckner)

1768. Idén megint (ti. február 27) keletkezett egy kisebb földmozgás, hajnali négykor.

1549. A salzburgi Weinagl Orbánt és három legényét toronyzenésznek fogadták fel. Szerződése azért fontos számunkra, mert szövege végre teljes részletességgel elmondja a XVI.századi soproni toronyzenészeknek a város által előírt feladatait, amelyek lényegében egészen 1744-ig érvényesek lesznek, addig, amíg az őrködés és a tűznek jelzése is kötelességük.

1679. Tavaly december 16 óta ma lehetett először kihajtani az állatokat a legelőre. A gabona ára emiatt nagyon magas már 21 garas. (Csányi 42.)

1686. A meleg kora tavasz után a fellépett erős fagy igen nagy kárt tett. (Csányi 123.)

1579. (el. febr.19.) Nagyhét előtt (ápr.13-19.) már szőlőszemek voltak láthatók. (tvbb. ápr. 16.) (Fauth 3b. 4a)

1659. Húsvét napja (lásd Márius 1659.)

1927. Meglalkult a Soproni Automobil Egyesület, mely nem sokkal utánna 1937-ben feloszlott.

1642. Nagyhétben (április 14-20) esett és hideg volt az idojárás. (Bruckner)

1659. Húsvét napja (lásd Márius 1659.)

1642. Nagyhét kedd. Majdnem egész nap össze-vissza havazott, majd esett, de a hó hamar eltünt. (Payr 30)

1686. Húsvét hétfőjén (ápr.15.) éjjel a fagy a szőlőkben mindent ami volt, megfagyasztott, mind a tó mellett, mind a szőlőhegyeken és a völgyekben, Egy diófa sem maradt a fagytól ment. (Csányi 123.)

1579. Ma, zöldcsütörtökön a meleg időjárás közepette (lásd. ápr. 13.) hideggé vált az időjárás, majd havazott s fagyott, és a hegyi és a síkföldi szőlők romlását okozta. (tovább ápr.20.) (Fauth 3b. 4a)

1658. Zöldcsütörtök. Dörgött és meleg eső volt. (Payr 51.)

1692. Napkeltétől reggel 9 óráig három Napot lehetett az égen látni. (Csányi 150.)

1579. (el.ápr.16.) Ma húsvét másnapján szép meleg volt az idő és ilyen is maradt. (Fauth 3b. 4a)

1621. Ma nagy havazás volt, de nem okozott sok kárt. (Bruckner)
Hallatlan nagy hó esett, azonban a terményeknek nem ártott. (Payr 22)

1629. Éjjel hallatlan nagy hó esett. De a termésnek nem ártott (Payr)

1765. Deimlné a Szent Mihály utcában gyújtogatott, ez a tűz 23 házat emésztett el. Május 31-én megint leégett a félig tető alá hozott ház és ez már az ötödik gyújtogatása volt. Július 4-én áristomba került férjével és fiával együtt. Ugyanígy Ebnerné és a férje, meg a lánya. A nevezett két fehérnépet mint tettest november 29-én lefejezték és elégették, a többieket azonban szabadon engedték. Ebnerné lányát azonban, mint aki tudott a dologról, a pellengéren megkorbácsolták.

1528. Ezen a napon került Móritz Pál városbíró bírósága elé két boszorkánysággal vádolt asszony, Poschl Tamásné és Gusman Péterné. Poschl Tamásné beismerte, hogy varázslattal több embert beteggé tett, és ezért a felbujtóktól természetben vagy pénzben fizetséget kapott. Általában bizonyos gyökereket, növényeket vagy éppen halott állatokat ásott el az adott személy házának küszöbe alá vagy az udvarában, amitől az megbetegedett. Ha bizonyos idő elteltével kiásták a szerencsétlenséget hozó tárgyat, az illető meggyógyult. Így történt például Eber János esetében, akinek szomszédasszonya rendelte meg a boszorkánynál a varázslatot, ellenséges viszonyukra hivatkozva. Poschlné el is ásta Eber János udvarában a varangyos békát, mire az megbetegedett. Három napra rá a szomszédasszony kiásta a békát, és Eber János ekkor meggyógyult. Több ilyen esetet felsorol a két asszony vallomása, pontosan megnevezve az „áldozatokat” és a megrendelőket, sőt legtöbbször a fizetséget is. De nemcsak betegséget, hanem szegénységet is hozhattak valakire, ahogy megronthatták a bort és a termést, befolyásolhatták az időjárást vagy akár a tehenek tejhozamát is. A delikvenseket 100 magyar forint ellenében szabadlábra helyezték.

1496. Az enyhe tél után e napon már szőlőszemek voltak láthatók. Késobb minden elfagyott.(Bruckner)

1613. Lackner Kristóf életében fordulópont ez az esztendo, ekkor, április 24-én választották meg polgármesterré. Elotte, 1599-ben választották belso tanácsossá. Önéletrajzában részleten ír az 1605-ös ostromról, a védelembol személyesen vette ki a részét, megölt egy ellenséget, s fejét lándzsára tuzte. Ezután karrierje gyorsan emelkedett, nem hallgatja el, hogy ellenségeket szerzett magának. Kitér az általa írt muvekre is, de az önéletrajzban közölt lista nem tekintheto teljesnek. Polármesterként mindig az vezérelte, hogy minél hatékonyabban tudjon tenni szeretett városáért.

1628. A sok eső miatt kései minden. Ma napig még nem láthatók szoloszemek. (Payr 21)

1643. Ma oly hideg és hóförgeteges ido volt, amilyen még sohasem. (Bruckner)

1651. Éjjel erős fagy volt, a szőlőhajtásokmind lefagytak. Amúgy egész tavasszal mindig hideg volt. (Payr 38.)

1780. Szt. György napján beiktatták az első 5 soproni kanonokot. Élükön Keln János prépost állt. A Szent György templom szentélyében felállították a kanonokok stallumait.

1814. Párizs elfoglalásának alkalmából (március 31) nálunk is nagy Te Deumot tartottak. Délelőtt minden templomban ünnepi istentiszteletet tartottak. Délután a főtéren 15 akó vörösbort mértek ki, a belvárosban kádakból a publikumnak, amellett 3000 darab vekniformájú sült kenyeret. És kidobáltak érméket is a nép közé. Este két tarackból adtak díszsortüzet. És erre az egész várost kivilágították. Az utcára néző mindenegyes ablakot, különbség nélkül két mécsessel kellett kivilágítani. Itt-ott különböző festmények, transzparensek, költemények és versikék, a körülményekhez képest ablakon vagy ablak előtt, az örömet fejezték ki. A megyeháza és a városháza többezer lámpával gyönyörűen és pompásan volt kivilágítva, a városházán egy rendkívül nagy képet állítottak fel. Rajta Fortuna istenasszony és Párizs megfestve és körös-körül lámpákkal megvilágítva, amely a szemnek remek látványt nyújtott. Ez az örömünnep egész éjszaka tartott, reggelig.

1528. A városi tanács  határozatot hozott, miszerint a város közönsége a jövőben szigorúan fog fellépni a varázslókkal szemben. Külön kimondták, hogy ilyen jellegű cselekmények sem pénzel, sem könyörgéssel meg nem válthatók. A bíróság azonban inkább rosszindulatú pletykálkodásként és gyanúsítgatásként kezeli az ilyen ügyeket, semmint komoly bűntettként.

1529. A tanács szinte ugyanazokkal a szavakkal megismételte előző évi határozatát a boszorkányság elleni szigorú fellépés igényéről.

1770. Őfelsége II. József császár ide érkezett és az Angyalhoz címzett vendégfogadóban szállt meg.

1866. megalakult a Soproni Torna és Tűzoltó Egyesület, s mint ilyen elso hazánkban. Június 17-én és 18-án a tűzoltószakosztály megtartotta első nyilvános gyakorlatát, a tornaszakosztály pedig első dísztornáját, június 15-én és 18-án közgyűlést tartottak, választmányt, s külön tűzoltó és tornabizottságot választottak. December 30-én 60 tűzoltó tette le az esküt.

1944. Miniszteri rendelet a zsidó gettók létesítéséről. A zsidókat gettó céljára kijelölt épületekbe költöztették.Elsőként a Jakobi-féle gyárban helyeztek el 250 embert.

1688. Ezen és a következő napon erősen havazott és vastag hólepel lett. (Csányi 138.)

1632. Ebben az évben a mai napon is nagy fagy is volt a hegyi szolokban de az egész országban is, s kevés remény volt s attól féltek, hogy kevés bor fog teremni.(Bruckner)

1681. A meghívók február 28-iki kelettel mentek szét s április 28-ikára Sopronba szólították a rendeket, mert Pozsonyban és vidékén a pestis még nagyban pusztított. Noha Thököly és a bujdosók nem vettek részt, a felvidék szintén elküldötte követeit. Mindazáltal a gyulés tagjainak alig egy ötöde volt protestáns. Némelyik követ nem kapott határozott utasítást, hanem fehér lapot hozott, melyre azt írhatta, a mit a helyzet alakulása szerint jónak látott. A követek már május 1-én munkához akartak volna fogni, de az udvar, a királyasszony gyöngélkedése miatt, csak május 22-ikén érkezett meg. Csupa idegenek környezték a királyi párt, melynek biztosságáról három ezred német katona gondoskodott. Minthogy rég nem tartatott országgyulés, a szokások feledésbe mentek s akarva nem akarva sok olyan történt, mit az urak és követek zokon vehettek. Ép oly kevéssé lehelték a béke szellemét a királyi eloterjesztések, melyeket Szelepcsényi prímás május 28-ikán magyar beszéddel nyújtott át. A villongások, gyulölségek, magánérdekek félretételére hívta fel a rendeket arra kérve oket, hogy csupán „pusztult édes hazánk megmaradását s jövendobeli békés nyugalmunkat” viseljék szívükön.
Az eloterjesztésekben a király hangsúlyozta, hogy a felkelok kívánságai meghiusították jóakaratát, miért is szaporítania kell a katonaságot. Gondoskodjék tehát az ország a sereg eltartásáról s a véghelyek jobb karba helyezésérol. Ez esetre a király kész intézkedni, hogy a katonaság ne zsarolja a népet. Sem a régi intézmények visszaállítása s vele a nádorválasztás, sem a vallásügy s másnemu ezerféle baj orvoslását nem érintette az eloterjesztés, mely katholikusokban és protestánsokban egyaránt elégedetlenséget keltett, Mindazáltal a két felekezet útjai nyomban elváltak egymástól. A katholikusokat az engesztelhetetlen urak és fopapok vezették, kikrol utóbb a hu katholikus királyi személynök nyilvános ülésen mondotta, hogy ok okai a haza bajainak. A forendek többsége azonban inkább aulikus, mint ultramontán volt s mihelyt észre vette, hogy az udvar a vallásügyben engedni hajlandó, maga is megszelídült. A követek elso sorban a sérelmek orvoslását, különösen pedig a nádorválasztást kívánták. A király eleinte csak bizonyos kikötések mellett akart nádort választatni, de június 13-ikán belenyugodott, hogy a nádori méltóság a régi törvények szerint állíttassék vissza. Erre nyomban, déli 12 és 1 óra közt megtörtént a választás, s három szavazat kivételével gróf Esterházy Pál, az udvar jelöltje lett Magyarország nádorispánja. Még az nap letette az esküt s elfoglalta hivatalát. Elso és fo feladata volt oda hatni, hogy a tényleg csonka országgyulés kiegészíttessék s Thököly hívei megjelenjenek. Thököly erre nézve még május 7-ikén értekezletet tartott híveivel, kik az nap az országgyuléshez levelet intéztek, melyben hangsúlyozzák, hogy „a mi vallásunk, evangelikus religiónk nekünk mindenek felett legelso.” Ezzel a vallásügyi sérelmek orvoslásától tették függové további magatartásukat. Követük, Izdenczy Márton vitte meg levelüket Pozsonyba, de a rendek felbontatlanul adták át a királynak, ki meg az új nádorhoz tette át. Június 17-ikén a nádor azt felelte, hogy ily fontos ügyet írásbeli úton elintézni nem lehet; küldjék el tehát kelloen felhatalmazott megbízottjaikat az országgyulésre. E feleletét másnap a rendek is helyeselték. Csak hogy idoközben a bujdosók tapasztalhatták, hogy az országgyulés többsége épen a valláspolitikában a szélsok befolyása alatt áll s tole hasztalan várják vallásügyi panaszaik orvoslását. Kijelentették tehát, hogy, mivel az országgyulés többsége a vallást magánügynek nyilvánította, vele minden további tárgyalást megszakítanak. Thököly el sem ismerte többé törvényesnek az országgyulést s minthogy a fegyverszünetet még május 20-ikán felmondotta, a nyár elején megkezdte a hadmuveleteket, hogy nyomást gyakoroljon az udvarra. Az országgyulésen levo protestánsok e közben a nádortól s a királytól kérték vallásügyi sérelmeik orvoslását. Az emlékiratról, melyet június 25-ikén a felségnek átnyújtottak, maga a vérengzo Hocher mondotta, hogy ha az, a mit benne elpanaszolnak, csakugyan igaz, bámulnia kell türelmüket, mellyel akár tíz napig is, nem pedig tíz esztendeig elviselték szenvedéseiket. Mindazáltal a király egyetlen panaszukat sem orvosolta, sot ellenkezoleg addig is, míg véglegesen intézkedik, a legszigorúbban megtiltotta, hogy a Sopron városában tartott protestáns istentiszteleten az országgyulés tagjain kívül más valaki részt vehessen. A kapuorzo katonatisztek azt a parancsot vették, hogy a vidékrol istentiszteletre jövo protestánsokat be ne bocsássák a városba, különben megbotozással és elcsapással fognak fenyíttetni: Kollonics július 31-ikén Sopronban a templomi szószékrol hirdette: „A lutheranusok gonoszabbak akár az ördögnél. Nem hisznek a Szuz Máriában, kit még a török is tisztel. Oh szent Mária! Magyarország védasszonya! Segíts bennünket a harczban, mert készek vagyunk inkább tönkre jutni, mint ellenfeleinknek a legcsekélyebb engedményt tenni”.
Kollonics pedig ekkor vallásügyi kérdésekben a király legelso tanácsadója volt, a magyar fopapság meg vakon követte. Éleseszu katholikus urak is látták, hová czéloz tulajdonképen Kollonics s nem csekélyebb ember, mint a királyi személynök, az alsó tábla elnöke, Orbán István figyelmeztette oket, hogy a német-újhelyi püspök nem is a protestantismust, hanem a magyarságot akarja kiirtani. Kollonics „a magyar papi rendnek – mondotta – soha jóakarója nem volt s nem is leszen. Kollonics uram elnyeri az esztergomi érsekséget s a vacans püspökségeket olaszoknak conferáltatja. Meglátja a magyarországi klérus, – végezte intését, melyet a következmények igazoltak – Kollonics uram alája fog neki tojni.”
De a józan figyelmeztetés nem használt s a két felekezet engesztelhetetlenül állt szemben egymással. A király meg arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vallásügy magánügy, egyezkedjenek ki tehát a felek barátságosan az o közremuködése nélkül. Egyszerre azonban magatartása gyökeresen megváltozott. Nem a protestánsok siralmas panaszai, nem is a bujdosókra való tekintet okozták e változást. A nyugaton újra fölmerült a háború veszélye, mert XIV. Lajos Strassburgot fenyegette. Erre Lipót szabadulni igyekezett Kollonics befolyása alól. Szeptember 7-ikén maga irta Schwartzenberg herczegnek, hogy a vallásügyben eddig csupán Kollonicscsal és Hoffmannal szokott tanácskozni. De belátja, hogy ez helytelen volt, s immár csupán a herczeg, Nostitz és Hocher szavára fog e kérdésben hallgatni. Így legalább pillanatnyilag lerázva Kollonics gyámságát, október 8-ikán maga döntött a vallásügyben s a protestánsoknak lényeges engedményeket tett, melyeket november 9-ikén újabbakkal egészített ki, habár idoközben ismét Kollonics kerekedett felül, ki a még mindig elégedetlen protestánsok további óhajainak teljesítésétol csakugyan visszatartotta. Az országgyulést hónapokon át majdnem kizárólag a vallásügy foglalkoztatta s a közjogi sérelmekre csak szeptemberben kezdett áttérni. A rendek a német adórendszer eltörlését, az ország régi intézményeinek, a nádori tekintélynek helyreállítását, az idegen katonaság kivitelét sürgették. Azt óhajtották, hogy a török béketárgyalásokkal magyar követ, bízassék meg, a bujdosók javai visszaadassanak, Kollonics a pozsonyi kamara elnöki állásából eltávolíttassék s a törvény szerint ismét világi legyen kamaraelnök, hogy továbbá a királyné koronázásától számítva egy év alatt új országgyulés tartassék kizárólag oly czélból, hogy a most elintézetlenül maradó sérelmeket orvosolja. Buonvisi pápai nuntius, ki szintén Sopronban idozött s a vallásügyben a fopapok szélso törekvéseit támogatta, a. közjogi sérelmek kérdésében a magyarok részén volt. A király csakugyan eltörölte a gubernium adórendszerét, a repartitiót, fogyasztási adót s a katonai végrehajtásokat, ámbár biztosai kijelentették, hogy ezt a királyi rendeletet csak úgy tarthatják meg, ha a gyulés gondoskodik az elmaradó jövedelem pótlásáról. November 9-ikén a király a német katonaság kihágásait szintén eltiltotta s az engedetleneket súlyos büntetéssel fenyegette. A királyné deczember 9-ikén megkoronáztatván, deczember végén az országgyulés befejeztetett. (Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története: V fejezet)

1782. Megtartották az utolsó vasárnapi istentiszteletet a régi evangélikus imaházban. Másnap nekikezdtek a bontásnak. Ez év január 7-én történt meg az új templom építkezésének engedélyezése.

1680. Megjelent az első érett szamóca. (Bruckner)

1786. A renovált kétfejű sast délután nagy csinnadrattával ismét a helyére tették.

1900. Miután 1847-ben megépült a város első állomása (Déli), majd 1876-ban a második (Győri), felmerült az igény a kettő összekötésére, a városon belül. Ezen a napon adták át a forgalomnak a soproni villamost, amely a Győri állomástól a Deák téren és az Erzsébet utcán át jutott el a Széchenyi térig, majd végigment a Várkerületen, az Újteleki és a Kossuth utcákon, hogy aztán a Baross úton a végállomásra érkezzen.Volt egy szárnyvonala is, de az mindössze három évig üzemelt, az Ezüst (mai Ötvös) utcán leágazva a vágóhídig.A kocsiszín a Flandorffer utcában volt (mai Táncsics u.) A 16 megálló mellett többek közt a Pannónia előtt várófülkéket is építettek. 1923.május 31.-én aztán végleg megszűnt a villamosok közlekedése Sopronban. (Forrás: Dr.Kubinszky Mihály-Lovász István-Villányi György:Régi magyar villamosok, Bp. 2000)

Térkép

Ebben a hónapban, a korábbi évek szárazságaihoz képest is, szép esok voltak (Bruckner)

A hosszú tél miatt csak most kezdtek megéledni a szolotokék. Az idojárás kedvezoen alakult s a hónap végével a szolo virágzott. A jég azonban a szolo egy részét elverte. (Bruckner)

A hosszú és hideg tél miatt, csak e hónapban kezdtek el rügyezni a szolotokék is. (Bruckner)

E hónap végéig tartott a szigorú és erosen havas tél (1507-08) . (Bruckner)

A szolo jól indult, de egy májusi jégeso nagy kárt okozott. (Bruckner)

Eddigre olyan nagy lett a drágaság, hogy egy cipó kenyérért ˝ tallért, sot még többet is kellett adni, miért is egy hét alatt több százan éhhalállal pusztultak el, s utálatos betegségek is felléptek. (Fauth 22a)

Igen nagy dér volt Morvaországban és Ausztriában, és nálunk is a közeli szolokben nagy károkat okozott. (Fauth 23b)

Egész hónapban esett és hideg volt az idojárás. (Bruckner)

A hónap eleji két eros dér után, a környéken igen nagy aszály volt, és nem kaptunk egyetlen valamire való esot. (Payr 33.)

E hó egyik éjjelen borzalmas jégzivatar volt a város környékén az Ertbürig, Saurisseln, Alsó- és Felsőlőverek, a Neibirig szőlőkben, továbbá Bánfalván és a Huntzperig szőlő nagyobb felét elverte. (Payr 38.)

Elsején szép idő volt, de utána 3 napon át hideg időjárás, azonban május 4 és 5-én szép meleg idő lett, és a bogarak csoportosan léptek fel. A balfi és néhány hegyi szőlőben jól megtelepedtek, de Meggyesen közepes volt a megjelenésük. (Payr 53.)

Májusban állandóan hideg volt, s ha épp esett, utána hideg szelek jöttek. (Payr 55.)

Óriási szárazság. A Kolmbrunn kútról már csak zavaros vizet lehetett inni, mert a kutak mind elapadtak. (Csányi 51.)

Őfelsége I. Lipót sok ólmot és puskaport küldött a városnak, és azután még 5 hordónyi lisztet az itt lévő helyőrségnek és „Soldatescá”-nak. (ol., ejtsd: szoldateszka a. m. katonaság, de lealacsonyító értelemben.)

Megalakult a Soproni Gőzmalom Társaság, fővédnöke gr. Széchenyi István, és még ebben az évben az Újteleki kapun túl felépült egy gőzmalom részvények útján és Rupprecht János úr átvette fölötte a felügyeletet. Ezzel a gőzmalommal kapcsolatban Rupprecht úr az Újteleki kapun túl egy fürdőházat is létesített és hat héten belül megnyitja. A gőzmalom néhány év alatt tönkrement és később a helyére Rupprecht felépítette a csendőrlaktanyát és a fürdőházat eladta, ahol az új tulajdonos a fürdőház mellé egy gőzfürdőt létesített.

E hó elején a Szent Mihály utcában is elkészült a járda.

Összeírólistát (Jaross-listát) állítottak össze a soproni zsidókról. Ezen a listán 1803 zsidó, 54 kikeresztelkedett és 13 kivételezett szerepelt: ez volt a gettósítás alapja.

1594. Oly nagy és erős zivatar volt dörgéssel és villámlással, hogy az leírhatatlan, 3 nap és éjjelen át tartott az eső, úgyhogy a patakok megáradtak, a víz az ikva híd magasságáig ért, az emberek gabonáit a csűrökben megáztatta és abban nagy kárt tett. Az újteleki (Neustift) kapunál a víz átfolyt, és a város árkát majdnem teljesen megtöltötte. (Fauth 8 a, b.)
1601. A szőlővidéknek a hideg eso, szél majd fagy nagy ártalmára volt, nem volt termés, a tavalyinak a negyede termett a borból. (Fauth 11b)

1622. augusztus 18-ig Országgyűlés a városban.

1840. Ma történt az új színházépület alapkő-letétele.

1677. „Déli szél keletkezett, amely az öregek emlékezet szerint még soha olyan erős nem volt, az erdőkben és a szőlőben sok fát kicsavart és kitépett.” (Csányi 35.)

1836. Weisz H. soproni polgár és ecetgyáros hosszú próbálkozás és elokészület után kéri a gozmalom és a hozzá csatlakozó fürdoház építkezésének tuzbiztonsági megvizsgálását. Ezen beadványból ismerjük a két létesítmény alaprajzát. A gozmalom valószínuleg az Orsolya-szüzek klastroma helyén volt. A gozmalom társaság védoje, illetoleg „állandós directora” gróf Széchenyi István volt. Aki 1837 elején különösebben érdeklodik a soproni gozmalom iránt, mert ekkor kezdi meg a Pesten építendo gozmalom ügyében mozgalmát, amelyhez szüksége volt biztos adatokra. A malomnak nem csak a megépítésekor, hanem a muködése során is sok bajjal kellett megküzdenie. Valószínuleg éppen e bajok miatt illetoleg a késobb beállott politikai katasztrófa miatt tönkre is ment. Feledésbe merült emlékét csak a Széchenyivel való kapcsolata miatt maradt fenn.

1524. Fagyott, a terményben, szőlőben nagy kárt okozott. (Bruckner)

1672. Erős éjjeli fagy volt, mely szőlőinkben nagy kárt tett (Csányi 21.)

1686. Egy lábnyi mély hó esett, másnap már elment és igazából kárt nem okozott (Bruckner)
Jubilate vasárnapján (Húsvét utáni 3. vasárnap) egész nap havazott, a hó éjjelen át fekve maradt, sés még sok dolog volt vele míg az másnap innen eltűnt. De másutt a hegyekben s völgyekben bizony 2 napig fekve maradt, és mert a hó nehéz nedves volt. A gabonátmelynek már kalászai is szépen kifejlődtek lenyomta a földre. Az emberek keservesen panaszkodtak, hogy mit fognak enni, mert a gabona már nem áll lábra, de az Isten oly szép szelet küldött, hogy annak következtében egy szál sem maradt fekve. A szőlőkben, amelyek már szépen zöldelltek, a hó ugyan nem tett kárt, csak éppen a venyigét nyomta le. A kertekben és az erdőkben kellemetlenül garázdálkodott, mert a nehéz nedves hó sok ágat lenyomott, letört, a városban pedig a háztetőket nyomta be, annyira, hogy senki emberfia nem képzelte volna, hogy májusban a hó háztetőket nyomhasson be. (Csányi 125.)

1441. Moser Osvát 10 dénárt fizet a várostorony toronyőreinek. Toronyőrök voltak még a Hátsókapu, valamint a Szt.Mihály templom tornyán, mégpedig nappali őrök (Tagwachter) és éjjeli őrök (Nachtwachter). Ezek alkalmanként szerződtetett őrök voltak. A hivatásos toronyőrnek "turner" volt a neve. A Szt.Mihály templomnál a Macskakő várából várható huszita támadás miatt kellett állandó toronyőrt szerződtetni. az Előkapu és a Hátsókapu őrei már 1394-től, illetve 1400-tól kürttel, trombitával jelezték a város lakosságának, nyilván így volt a Szent Mihály kapunál is. Így feltételezhető, hogy a hivatásos, vagy nem hivatásos toronyőrök már a XV. század elején értettek valamilyen hangszerhez.

1619. A keresztjáró héten (május 6-8) a nagy és tartós esozések miatt még sok zab volt aratatlan a földeken. (Bruckner)

1681. Ezekben a napokban (május 6-7.) nagy dér volt a Lajta mellékén, és a falvakban nagy kárt okozott, valamint itt a Langschilling dűlőben. (Csányi 51.)

1845. Megkezdték a vasútépítés munkáját.

1691. Mától 3 napon keretűl országos fagy volt, a szőlőkben nagy kárt okozott, úgyszintén a 8-i 9-i dér is. A hegyi és a mély fekvésű szőlőket a fagy egyaránt leperzselte. Ehhez hasonló májusi fagy 29 éve nem volt. (Csányi 148.)

1496. Az enyhe tél és kellemes tavasz után, (a szolon már bogyók is voltak, lásd ápr.24) oly hideg lett, hogy jég képzodött és minden elfagyott. (Bruckner)

1646. A tegnapi és a mai napon is eros dér volt, s a mély fekvésu szolokben igen nagy kárt tett. (Bruckner)

1864. A Seltenhofer Frigyes által öntött négy harang ünnepélyes mérlegelése. Mely a következő képp zajlott le. Miután a kocsik tiszta súlyát megállapították, a mestertelephelyén felrakodtak, és virágokkal, szalagokkal és koszorúkkal díszítettek. Nyolc órakor mozgásba lendült az impozáns menet. A hagyomány szerint megkoszorúzott pompás lovak és ökrök négyesével és hatosával összekötve alkották az itt még szokatlan fogatolást. Az egyházközség és az ünnepi bizottság tagjainak eleje kísért mindenegyes kocsit és oldalt nyalka ifjak díszőrségként jöttek-mentek fel és alá. A menet érintette az Ezüst utcát, belső Várkerületet és a Kocsmaszert, hogy betorkolljon az Újteleki utcába, ahol Rupprecht házában zajlott le a mérlegelés.A következő eredményre jutottak: A nagy A harang 6066 bécsi fontot nyomott (ezt újraöntötték és az új súlya 6274 font volt), a kis Cisz, a terc, 3088 font, a kis E, a kvint, 1864 font, és a kis a, az oktáv, 757 font. Ebből következik az összsúly, 11755 font, vagy az újraöntöttet számítva 11983 font.

1594 Pünkösd elotti hétfo. Az enyhe tél után bor és gabona elég mutatkozott, azonban e napon dér volt, s nagy károkat okozott, s a bortermés nagy részét elvitte. (Payr 4.)

1641. Reggel dér volt, mégpedig a külso Kühberg, Steihauffen, Neuberg, Kohlenberg, Potzmann dulokben ahol a mély fekvésu szolokben a fagy nagy károkat okozott, egyéb szolokben is még inkább voltak károk. A következo három napon amikor hideg idojárás volt, esett, de nagyobbrészt havazott. (Payr 29.)

1650. Dér volt, amely sok szőlőben (Potzmann, Kohlnberg, Zarhalm, Dieffenweg) nagy károkat okozottde tovább nemterjedt.(Payr 38.)
1689. Mától 3 napon át erős dér és fagy volt amely a szőlőkben nagy károkat tett. (Csányi 142.)

1654. Éjjel 11 és 12 óra között hatalmas jégeső keletkezett, amely nemcsak az itteni hegyi szőlőkben hanem Fertőrákos és Ruszt vidékén is pusztított, azonban Meggyes vidékén kevesebb kért okozott. A gabonaföldeken is érezhető a jégkár. (Payr 43.)

1420. E napon már megérett a cseresznye. (Bruckner)

1592. Pünkösd hétfojén a dér a bortermés nagy részét elvette. (Payr 4.)

1633. Pünkösd hete kezdodik. Sok szél és hó volt (szél és hófergeteg)(Payr 24.)

1697. A jég elverte Bánfalva szőleit, és egyes tőkéket 3-4 darabra tört szét, a kolostor meletti Lőverekben is. A rozs már kalászát hányta, és Bánfalvától lefelé abban észrevehető kárt okozott. (Csányi 165)

1937.Heimler Károly, Sopron nyugalmazott főjegyzője e napon indította meg a Soproni Szemlét. A „Soproni Szemle” gyűjtőlencse akar lenni, amely egy pontban egyesíti a Sopronnal és Sopron vármegyével foglalkozó kutatók, tudósok, írók, szociológusok és politikusok gondolatait, munkájuk eredményét, hogy az összegyűjtött sugárnyaláb annál élesebben vetíthesse elénk és az utókor elé ennek a hatbetűs fogalomnak elmélyülő értelmét...” A szerkesztőség beköszöntője

1676. Erős dér volt, amely a mély fekvésű szőlőkben nagy kárt tett. (Csányi 32.)

1610. Nagy jégzivatar volt a Mennybemenetel napja előtti hétfőn, Balf és Fertőrákos vidékén az összes szoloket alaposan elverte, a külső hegyi szőlőknek nem ártott, különben jó termés lett volna. (Payr 11.)

1686 . Délelőt 10 órakor súlyos jégzivatar keletkezett. A Haussberg és Sopronnyék szőlet rendkívülien elverte. Utóbbi helyről egy öregasszonyt és leányát elfogták, mert szerintük ezt a jégverést is ők csinálták és eddig ekkorát még csináltak. (Csányi 126.)

1618 Pünkösd napja előtti nap. E napon a nyári (sic!) fagy mindent elpusztított, úgy a völgymenti, mint a hegyi szolokben. (Bruckner)

1633. Pünkösd szerdája van. A mai napon oly nagy hideg volt széllel és hóförgeteggel, hogy rettenetes volt. (Bruckner)

1662. Jézus mennybemenetelének napján nagyon erős fagy elpusztította a szőlőhajtásokat. (Kolinovics-Bonfini 612., H.F.)
A nagy fagy az itteni szőlőhegyekben leírhatatlan nagy károkat okozott a borban és a gabonában is . Főképp a Höller, Auer, Kubirge, Eysner, Stainhaffer, Mageler, Neuberg, Kohlenberg, Pozman, Kreutzweingarten dülők szőlői elpusztultak. (Payr 55.)

1594 A fellépett dér sok kárt okozott. (Bruckner)

1635. Ma reggel hullott dér a hegyi szolokertekben sok kárt okozott. Egyébként májusban mindig esett s egyúttal hideg idojárás volt. (Bruckner) A dér a hegyi szolokben nagy károkat okozott, országszerte mindig nagy hidegek és sok esok voltak. (Payr 26.)

1682. Kedd. Pünkösd harmadnapja. A dér az Anger, Zahrhalben, Tieffenweg és az alsó Kolnberg szőlőkben nagy kárt okozott. (Csányi 62.)

1863. Bécsből Sopronba érkezett az Isteni Megváltó Leányai Kongregációjának négy nővére. „Folyó év április 24-étől a soproni püspöki háznak erre a célra megfelelően átalakított részét kijelöltük és átengedtük három évre.” (részlet SimoR János győri püspök 1863. május 19-én kelt alapítóleveléből) Két évvel a letelepedés után már kinőtték az Új utcai házat. Az Újteleki kapun kívül, a nyugati városrészben vettek új ingatlant. 1886. április 27-én megkezdték a ház bővítését és templom építést. A templomszentelés ünnepsége 1887. október 10-én volt, bár a torony még nem készült el. Sopron nyugati és keleti részén is szükségesnek látszott az önálló lelkészség, ill. plébánia felállítása. Az Isteni Megváltóról nevezett lelkészséget Apor Vilmos püspök úr 1945. március 1-jén kelt alapítólevelével állította fel.

1610. Áldozócsütörtökön (Payr szerint hétfőn, május 17-én) nagy jégverés volt. Fertorákos és Balf között mindent elvert. (Bruckner)

1862. Az evangélikus templom tornyának ünnepélyes alapkő-letétele. (Az ünnepi Istentiszteletet Poszwik Keresztély, Kolbenheyer Mór és Wagner János Frigyes lelkészek tartották)

1656. Elhunyt Rauch András evangélikus orgonista és zeneszerző (Pottendorf 1592 - Sopron 1656. május 22.). 1629-től élt Sopronban.

1678. Du. oly jégzivatar és felhőszakadás volt a Haussberg és Silberberg felé, hogy az hatalmas károkat okozott, részben elhordta a szőlőkből a földet, és más szőlőket viszont elborította a hordalékkal. (Csányi 38.)

1796. Stingl Vince Ferenc, (Sopron, 1796, máj. 23. – ?, 1850 körül): keramikus, a herendi porcelángyár alapítója. 23 éves korában a tatai Schlögel-gyár élére került és a kőedénygyártás megvalósításával próbálkozott. Ebbe minden vagyonát beleölte, és 1824-ben koldusszegényen hagyta el Tatát. 1825-ben Herenden telepedett le. 1826–30 között, mintegy három és félezer forintot fordított a herendi gyár fejlesztésére. 1840-ben Fischer Mór kiszorította a herendi gyárból. Innen feltehetően Pápára ment, majd 1847-ben a városlődi kőedény- és porcelángyárban találkozunk nevével. Ezután nyoma veszett. Egyes adatokból arra következtethetünk, hogy élete utolsó éveiben kocsmárosként működött.

1587. Áldozócsütörtök elotti szerdán a jég Balftól Rákosig, a kohlenbergi szolo kivételével, teljesen elverte a határt, s bár még maradt szolo a tokéken, ezt azonben az egerek rágták le, és hordták el. Az egerek ebben az évben jelentek meg és 1590-ben is pusztítottak, s olyan sok volt belolük a mezokön, szántókon, földeken és a szolokertekben, hogy azoktól dolgozni sem lehetett, és a munkás kenyere sem volt biztonságban. Végül is elszéledtek Koszeg és Nagykanizsa irányában. (Fauth 7., Chron. Sopron.)

1521. I. Lajos rendeletet ad ki a zsidók védelmáben: „…szokásaik mellett tartsátok meg őket és minden adósaik részéről származó ügyekben tartoztok nekik igazságot tenni” (S.V.Lt.Lad XVIII. et.y.y.fasc. I.Nr.15.) Ezt követőleg a soproni polgárok a zsidókra támadnak. A pogromok valószinűleg a pénzügyi követelések miatt kezdődtek.

1523. A nürnbergi birodalmi gyűlés hosszú halogatás után 1522. december 22-én hozta meg határozatát, mely szerint a magyar rendek által, a török elleni háborúra, kért 25.000 fő helyett egyelőre csak 4000 gyalogost, 100 mázsa lőport és 20 tűzmestert ajánl fel, mely haderő e napon Sopronba megérkezett, hogy féléven át a magyar- és horvátországi végvárakban tegyen szolgálatot.

1633. Orbán napján nagy dér volt. (Bruckner)

1847 Ma 29 fokos hőség volt.

1633. Mai napon van Úrnapja. Tegnap is ma is oly nagy dér volt, hogy az összes szolok elfagytak. (Bruckner) A dér és fagy nagy károkat okozott a szolokben. (Payr 24.)

1661. Jézus mennybemenetelének napján oly nagy fagy volt, hogy a hegyi és a völgyi szőlők mind elfagytak. (Bruckner)

1655. Ma hozták be az első pontyokat a polgármesternek. (Payr 47-49)

1676. Du 3 órakor Bécsújhely felöl nagy jégzivatar vonult fel, amely Bécsújhelytől Sércig a szőlpőket és a gabonafökdeket elverte. (Csányi 32.)

1693. E napon hirtelenében oly nagy víz jött amilyenre nem is gondolhattak volna, hirtelen nőtt a víz s a Ferber féle háznak az ablakáig ért. A rendkívül mély víz igen nagy károkat okozott a legkülönbözőbb helyeken az én (Payr) házam pincéje éas a présházam félig megtelt vízzel, a hordókat meg kellett rögzítenem, nehogy a víz megemelje őket. (Payr 89.)

1706. (Szentháromság ünnepe), Vak Bottyán kurucai hajnali 5 és 6 óra között két bombát dobtak Sopronra és hármas trombitaszóval és három dobveréssel adták meg a jelet a rohamra és nem sokkal ez után a legnagyobb dühvel és nagy ordibálással három oldalról kezdtek futva rohamozni. Az első támadás az Újteleki kapu mellett történt, az úgynevezett Éles szögnél, a Fodor-féle házban. Akkor hirtelenében előjöttek a Hosszúsor árkából, ahol éjszakára csendben meglapultak. A második támadás a Bécsi kapu sarkán történt, ott a Mélyútról jöttek elő. A harmadik és utolsó támadás a Balfi kapu mellől, a Bauer-ház mögül történt és ezt szánták a fő rohamnak, ahol 400 dezertőrjük volt, akiknek elöl kellett rohanniuk és Vak Bottyán száz forintot ígért mindazoknak, akik elsőként jutnak be a városba. Csakhogy a parancsnokaink mindegyik előkészületet felfedezték és a kurucoknak nagy veszteséggel vissza kellett vonulniuk. Idebenn a városban nem több, mint négy polgár és két kapás vesztette életét és két kapás sebesült meg, de nem halálosan. Az elesett polgárok: Hann János, a takács, az ifjabb Grátzer, valamint egy fiatal kádármester és egy aranyműves a Rózsa utcából. A két utóbbi megsebesült és meghalt. Ezeket az embereket nagyrészt a fal lőrésén keresztül találták el, pedig azok a védelmüket szolgálták volna. Csak az ellenségnek váltak hasznára. Amikor a mi embereink a falhoz futottak, az ellen a falon kívül volt a lőrésnél és onnan lőtt befelé és találta el a mieinket. Ez után ezeket a lőréseket körös-körül befalazták. A közmondás szerint: saját kárán tanul az okos. Az ütközet a legádázabb az Éles Szögnél volt. Ennek a mai napig Éles Szög a neve. Ez után a szerencsés megszabadulásért köszönetként minden templomban százéves hálaadó ünnepet tartottak. A hegy a Lénárt kapu előtt, ahol a kurucok táboroztak, máig Kuruc-dombnak neveztetik. A parancsnokok a tanácstól és a fertálymesterek, akik a kapuknál voltak, a következők: 1. Az Újteleki kapunál Ranner Emeritus úr mint parancsnok, Steiner Ádám úr mint százados, 2. A Bécsi kapunál Greiner Pál úr mint parancsnok, Mäsch úr mint százados, 3. A Mihály kapunál Colleis úr mint parancsnok, Ursprung úr mint százados, 4. A Balfi kapunál Horváth úr mint parancsnok, Reusch Péter mint százados, 5. A Pócsi kapunál Posch György úr mint parancsnok, Hekelberger Miklós úr mint százados. Aztán naponta a Belvárosból a polgárok közül minden kapuhoz vezényeltek egyeseket, akik mellettünk állták az őrséget és minden 24 órában váltották őket és megint mások jöttek, de ők úgy viselkedtek, mint a nyulak a dobszóra, amikor észbe vették, hogy komolyodik a helyzet és közeleg a roham ideje. Néhányan meg akartak futamodni és kitaláltak mindenfélét, csak hát visszafordították őket és többé nem engedték el onnét. Ebben az időben Dobner polgármester volt a vezető, és dicsérte azokat, akik a kapukon őrködtek, mert már a városparancsnok is el akart vonulni a katonáival, de rábeszélték, hogy addig maradjon, amíg segítség nem jön a császártól Bécsből. Dobner úr a következőket mondta: Nos, kedves testvéreim, jól teszitek, ha állhatatosan kitartotok a helyeteken és továbbra is tanúbizonyságot tesztek hűségetekről, én veletek maradok, s életemet a tiétekkel erre teszem föl, az utolsó csepp vérig. A kurucok még sokáig fogják gyötörni a várost, de el kell vonulniuk.

1595. Szentháromság utáni tizedik nap. A szolohegyet nagy jégeso érte, így Balfon és körülötte mindent agyonvert és nagy kárt okozott. (Fauth 8 b.)

1655. Geiwister Mátyás bevitte az első virágzó szőlőt a Fertő mellől a Kraefter-féle dülőből.

1677. Mindkét nap nagy dér volt és a szőlőkben nagy kárt tett. (Csányi 35.)

Egész júniusban nem volt más, mint esőzés, a munka, kötözés kapálás, egy-egy  héten legfeljebb egy napig volt végezhető, majd ismét esős idő következett, és egy időn át csak egy fél napig lehetett dolgozni, és végül a munkát be kellett szüntetni. (Payr 55.)

Nagy jégeső volt amely több dűlőt meglehetősen érintett, a harkaiak Kogl szőlőjét teljesen tönkreverte, a felkötött szőlőt nem annyira, mint a kötetlent. (Payr 80.)

E hónap közepén Magyarországon néhány helyen ismét oly sok sáska volt, hogy azok nem csak a füvet, hanem még néhány gabonaföldet is lerágtak. (Csányi 70.)

Miután a piac oldalán egy részházat megvettek, az Ikvahidat szélesítették, melléje járdát készítettek és a hidat, miután korábban nagyon fel volt emelve, és nehezen lehetett rajta közlekedni, oldalán kavicsolták, az úttesttel egy szintbe hozták.

A Várkerületet faragott kövekkel kövezték ki és járdát raktak le, mint más ausztria városokban. Ilyen szépítéssel, a legutóbbi országgyűlés óta Pozsony kivételével, Magyarországon egyetlen város sem rendelkezik. Pesten még csak most kezdenek hozzá. Ehhez hasonló járdák fektetésével, a fő útvonalakon.

A Szent Mihály-templomban középső részt teljesen felújították, lebontották az orgonát is, és újat építenek helyette. Ugyancsak lehordták a szép márvány szószéket, amely egykor szép dísze volt a templomnak, szintúgy a szentélyt is egészen felújították és a főoltárt egy gót stílusú oltárral cserélték le, és következőleg mindennek a gót stílussal egybehangzónak kell lennie. Ezért az orgona, a szószék, és a főoltár el kellett, hogy tűnjön, és a mellékoltárok mind gót stílusban készültek el és úgy készítik majd el a templomi székeket is.

A megyei gettókból (Csorna, Kapuvár, Beled stb.) áthozták a zsidókat Sopronba a Líceum menzaépületébe.

1661. gr Zrínyi Miklós e napon Csáktornyáról keltezett levelében felhívja Sopron városát, hogy azt a tíz ányút amit Bécsben öntetett azt neki hazaszállítsák, vagy vigyék a rendeltetési helyére.

1677. Mindkét nap nagy dér volt és a szőlőkben nagy kárt tett. (Csányi 35.)

1247. IV. Béla a johannitákkal megállapodik abban, hogy a nekikadományozott birtokok fejében az ország nyugati határvárait, köztük Sopront, 50 fegyveres testvérrel megszállják és megvédelmezik (UB. I, 218). Eltartásukat a király vállalta. Ehhez tudni kell, hogy a rendnek háromféletagja volt: lovagok csak nemesek lehettek: az ún. káplánok látták el a papi szolgálatot; a testvérek pedig elsősorban a betegápolást a rend által fenntartott ispotályokban, valamint fegyveres szolgálatot is. Sopronban a Baboti (ma Bécsi) kapu védelmén kívül, elsősorban a mai Ikvahidon (németül a mai napig Spitalbruck) felállítandó ispotályban betegápolást és öregek gondozását kellett ellátniok.

1785. Tóth János úr soproni polgár, egykori fürdős, a céhházban kapta meg Öfelségétől a kitüntető éremről szóló értesítést és azt a városházán adták át neki az egész érdemes tanács és a választott községi képviselők jelenlétében. Nagy csinnadratta a várostornyon és a muskétásoknak háromszor kellett díszlövést leadniuk a templomoknál. Ez a Tóth úr azonban nagyon sok jót adományozott, amikor ugyanis a domonkosoknak a nagy harangját és a második harangot újra készíttette és a kórust is és a két tornyot is felépíttette.

1817. Murmann Sámuel. 1817. június 3-án Sopronban született. 1817. június 6-án keresztelték a soproni evangélikus templomban. Édesapja Christoph Murmann szűcsmester; édesanyja Elisabeth von Halasy. A kis Sámuel polgári származású, német ajkú. 1830 és 1832 között az evangélikus líceum diákja volt, majd a bécsi műszaki főiskolán végzett.1835-től közvitéz, 1846-tól főhadnagy a 2. (Hannover) huszárezrednél. 1848 kora tavaszán ideiglenesen nyugállományba helyezték. 1848. július 9-étől Sopronban Calm főparancsnok helyettese volt főhadnagyi rangban. Calm szeptember 20-ai távozása után Sopron város és környéke ideiglenes főparancsnoka lett. November 4-én tisztségéről lemondott, de helyén maradt december 2-áig. Ezután távozik Sopronból. December 13-ától Arad megye és Arad város nemzetőr őrnagya. Részt vesz a bánáti harcokban. A császáriak az 1849. augusztus 9-ei temesvári csata után elfogták. Augusztus 25-én rögtönítélő bíróság elé állították és kivégezték.

1519. Hatalmas jégeso a földeinken és a szoloinkben nagy kárt okozott. (Bruckner)

1695. Nagy fagy volt ami miatt a Pozman, az alsó és felső Kolmberg, valamint az Angerer dülőkben valamint számos egyéb szőlőkben fagykár történt, mindegy 10.000 akónyi. (ti. ennyivek kevesebb termett) A gabonában is nagy volt a kár. Különösen a lebermass tagban a Tómalomnál, valamint Edlbrunnál, de csak roszban tett kárt, mert a búzának nem ártott, amennyiben az még ne hányta ki kalászát, de a rozs már virított és emiatt szenvedett kárt. A szőlő elfagyott részeit gyorsan lemetszették, abban a hiszemben, hogy evvel jó munkát végeztek, de mégis hiába történt, mert az csak fás lett. Be nem érhetett, ugyanis a nyár felette esős volt, és nedves hűvös ősz követte, így alig érhetett be, és az idén igen savanyú bor termett. (Csányi 159)

1653. Már vágták a kölest (Payr 42)

1676. Éjjel 11 és 12 óra között a mennykő a Brandner-féle házba becsapott a Kőkapú felett (ma Várkerület 6.sz.), s a ház még további öt házzal együtt leégett, de a tűz tovaterjedését a kegyelmes eső megakadályozta s a tüzeket eloltotta. (Payr 74.)

1691. Este súlyos zivatar volt és Unger Mátyás Halász utcai majorságának egyik kéményébe becsapott a villám, de Istennek hála, nem gyújtott. (Csányi 148.)

1695. Éjjel nagy dér volt és a különböző hegyeken nagy kárt okozott a szőlőkben. (Payr 90)

1655. 6.-áról 7.-ére virradó éjjel nagy vízáradás keletkezett villámlással és dörgéssel, a mennykő belécsapott a várostoronyba, ott rombolt és átfutott a szomszéd házba, ott is rombolt de nem gyújtott. (Payr 47-49)

1642. Pünkösd vasárnapja van. A lehullott dér sok kárt okozott. (Bruckner)

1673. Medardus napján délben erős zivatar volt, amely jéggel a soproni szőlőkerteket, a gabonában is sok kárt tett. A szőlőből együttesen hazafelé tartott három ember közül az asszonyt a város ároknál a lecsapó villám agyonsújtotta, a férfiaknak semmi bajok sem történt. (Csányi 23.)

1681. Medárd napja délután zivataros eső vonult fel nagy károkat okozva a soproni szőlőkben, továbbá Meggyesen is. A völgyekben levő szőlőkben a lezuhanó víz pusztított. (Csányi 51.)

1687. A soproni evanglikusoknál két török gyereket kereszteltek meg, és 24-én ismét kettőt, akik azonban már eléggé nagyocskák voltak. Július 25-én megint egy török fiút, hároméveset kereszteltek meg.

1693. Ma és 18-án oly nagy felhőszakadások voltak, hogy az Ikva patak annyira megáradt, hogy a víz a hidakig ért és kertek földjét elmosta. (Csányi 153.)

1646. A Margit-napi vásárkor nagy jégzivatar volt, amely a Sopron vidéki szőlőket mind elverte, kivéve a Lővéreket és a Meggyes vidékieket. Ugyanakkor nagy felhoszakadás volt, amely igen nagy károkat okozott, s a földet is elhordta. (Payr 33.)

1679. A Margit-napi vásárt, a Rába körül lopakodó és ismét betörő pestisjárvány miatt, a Pócsi kapu előtt tartották meg. Itt szoktak ugyanis kimenni az emberek a városból és más fertőzöttek behajtani Magyarországról. Senki sem ismerhet mindenkit, és nem tudhatja, hogy honnan a csudából jöttek. Mondanak ugyan helységneveket, aztán meg a kapun egy papírcetlire ki volt írva, hogy súlyos büntetést kerülhet el az, aki nem jön oda. De ki ismeri ő ket? Más helységneveket mondtak be és a sajátjukat letagadták. Mialatt az emberek egymással keveredtek, sokan ilyen módon fertőződtek meg. És nyolc nappal a megtartott piac után néhányan meghaltak. De nem akarták elismerni, hogy ez egy ilyen betegség. Hanem a tapasztalat mutatta meg, hogy az egyik a másikat, aki betegen feküdt, meglátogatta és ezáltal lett ő is beteg, és mindjárt meg is halt. Lám a pestis itt is megjelent. Mivel legelőször a Kancellári házba és a kórházba tört be és azután rohant tovább, s majdnem minden házon áthatolt, hogy kezdetben már semmilyen eszköz sem segített.

1944. A még be nem vonultakat (zsidók) a papréti hitközségi házban besorozták munkaszolgálatra; őket rögtön elvitték a városból.

1944. A még be nem vonultakat (zsidók)a papréti hitközségi házban besorozták munkaszolgálatra; őket rögtön elvitték a városból.

1774. Háromnegyed háromkor újfent erős földrengés volt itt, annyira, hogy a harangok megkondultak.

1614. Egy nappal Szent Vitus napja után gonosz mérges köd hullott, amelyik egész Pozsony, Nagyszombat és Galgóc teljes környékén sok ezer hold föld gabonáját megrontottam úgyhogy csak az üres kalászok maradtak állva, erre az országban nagy drágaság keletkezett, amint azt a mi környékünkön is megtapasztalhattuk. (Fauth 23a)

1693. A községi (balfi, rákosi) tómenti földekről a már learatott árpát elvitte a víz, s amikor az emberek gereblyéikkel összehalászták és megszárították, úgy rakták össze szárítás után, mint a szénakazlat. Azonnal ki is kellet csépelniük. (Csányi 153.)

1691. Délután 2 órakor újból (június 5) nehéz zivatar tört ki, és a kis Magyar utcán a villám az egyik házba, s azt azonnal felgyújtva azt, a ház le is égett. Hála Istennek oly nagy eső volt, hogy a tűz ne terjedt tovább. (Csányi 148.)

1620. A mai napon született Payr Mihály, Sopron krónikása, gr Zrínyi Miklós seregében tábori élelmezési mester volt. Meghalt: Sopron, 1673?

1438. Amikor azonban a két hadsereg megütközött, Isten hatalmas felhoszakadást küldött és mindkét sereget megverte, mindketto visszavonult és békét kötöttek. (Bruckner)

1642. Nagy jégzivatar volt, mely Márcfalván, Borbolyán, Ottován, a Vulka mentén a gabonában és a szolokben még Fertomeggyesen is valamint a soproni határokban a termés legnagyobb részét a jég elverte és elvitte. (Payr 30)

1678. Keresztelő János ünnepén délután az Ikva, a hosszú sori árokban annyira tele lett vízzel, a sokszori és erős esőzések következtében, hogy a Fuhrt-mezőn és az alsó Kohlbergen lekaszált szénát elsodorta onnét, mást pedig elárasztott és nem lehet kifejezni, hogy két és fél napon belül micsoda károkat okozott a víz Magyarországon és Ausztriában. Többszáz mázsa szénát sodort el és árasztott el. Azoknak az embereknek, akik a Lajta környékén laknak, éppen elég volt azt megtapasztalni, hogy a víz az ablakukon folyik be és jön ki. Az emberek kénytelenek voltak marháikat onnan a magasból kiadni, hogy a falvakból mentsék életüket marháikkal együtt.

1441. Erzsébet királyné elzálogosítja Sopront IV. Frigyes német királynak

1441. III. Frigyes német-római császár (1441-1464.) a soproniakhoz írt levelében meghagyta, hogy ne háborgassák a zsidó vagyont, ami 16 házból és egy zsinagógából állt, továbbá a zsidóknak semmi bántódásuk nem eshet, de ennek ellenére Sopron városa folyamatosan zaklatja őket.

1944. Bejezték be a zsidók összegyűjtését az Új utcában és a Papréten is. (A Jakobi gyárban már május 20-ig befejezték az összegyűjtést) Átmenetileg gettóként szolgált a Várkerület két épülete is: a Füredi- és a Lederer-ház, valamint az Ötvös utcában az egyik jelentősebb épület. A Papréten a gettó lakóit a külvilágtól három méter magas palánkkerítéssel zárták el, az Új utcait lánccal.

1686. Megkezdődött a gabona aratása. (Csányi 127.)

1440. (vasárnap!) Moser Osvát polgármester 19 ácsnak 20–20 dénár napibért fizet illetve ma és a rákövetkező hétfőn 7 kőművesnek 20–20 dénár napibért utal ki, hétfőn még egy napszámos, is kapott 16 dénár napibért A sürgősséget egyrészt a háborús helyzet, másrészt a lebontandó házak topográfiai helyzete indokolta. Az említett házak, szám szerint három, a várárok partján, az Erőkapu felőli csapóhíd mellett álltak (ma ez a Várkerület 16–30. számú házak előtti járda és úttest, a mai házak az egykori várárokra települtek).
1678. Keresztelő Szent Jánost követő vasárnap du a sok és nagy esőzéstől az Ikva patak és a Langer-Zeilen árok felette megáradtak. A lekaszált szénát is magával hordta és a földeket eliszapolta. Az egész környéken kimondhatatlan károkat okozott s két nap alatt Magyarországos és Ausztriában is felhőszakadás pusztított. A víz sok helyen az ablakokon át befolyt a lakásokba, az emberek az állataikkal a magasabban fekvő helyekre menekültek, hogy az életüket mentsék. (Csányi 39.)

1690. Délután 2 órakor hatalmas jégzivatar vonult végig a Langschilling és Tudelassr szőlőkön, amelyekben a jég nagy kárt tett, a szőlőtőkék tetejét nagyon leverte és a szőlőket nagyon meggyérítette. (Csányi 144.)

1637. Körmenet az esőért a Plébánia templomból Bánfalvára. (Dobronoki György)

1442. Nem volt tél minden korán megindult és ekkorra már mindent learattak. (Bruckner)

1854. E hónapban idén a második ránk szakadt jégverés,de olyan sűrű volt, mintha szitából öntötték volna. És megsemmisítette a legtöbb szőlőt és gyümölcsöst. És különösen a városban minden ablakot összerombolt, beleértve a külső, téli szárnyakat és a belsőket is. Úgy, hogy a felhőszakadás a szobákba zuhogott be. Ez a jégverés sok ezer ablaktáblát tört össze az egész városban. Sok háznak ablaktalanul kellett várakoznia, mire mindet helyrehozták. Csak a tönkrement ablakokat illető kár 20,000 forintra becsülhető.

1944. Hajnali 5 órakor a csendőrkülönítmények felzörgették a zsidó-gettók lakóit, sorbaállították, majd áthajtották őket a Jakobi-féle gyárépületbe.

1646. Délután 4 órától 6 óráig három Nap volt látható Magyarországon. (Krauss, 169.I.)

1701. A városi fogdát a Piactéren (Platz) lebontották és a foglyokat a városházára helyezték át.

Bernátot, a városi tehénpásztort vádolták boszorkánysággal, szinte ugyanazokat a vádpontokat hozva fel ellene, mint egy évvel korábban az említett asszonyok ellen. Vallomásában Bernát beismerte, hogy a boszorkányművészetet Gusman Péternétől tanulta. Ő azonban tudását és varázserejét – ellentétben tanítómesterével, aki elismerten fizetségért küldött rontást másokra – csak az ellenségei ellen alkalmazta. Így akarta például Grätzer Kristóf polgármestert, aki őt hanyagsága miatt megbüntette, a küszöbe alá elásott rontással elveszejteni. Ezzel a módszerrel már sikerült a cinfalvi pásztort korábban megölnie. A továbbiakban azzal vádolták Bernátot, hogy más pásztorokkal összeveszvén azok csordáira bosszúból, varázslattal farkasokat küldött, mint például egy évvel korábban a somfalvi pásztor állataira. A farkas akkor egy tehenet pusztított el, a kárt a pásztornak kellett megtérítenie. Hasonlóképp állt bosszút a nyéki pásztoron, aki nem teljesítette ígéretét: tőle a farkasok három tehenet ragadtak el. Az egyik városi tanácsosnak három tehene is elkóborolt Bernát hanyagsága miatt, ezeknek az árát Bernáttal fizettették meg. Ő bosszúból varázsszert ásott a tanácsos majorjának kapuja alá, és ezzel a tanácsos további négy tehenét rontotta meg. Azt is elismerte, hogy több embert megfenyegetett, ha ellene vallanának, és őt elbocsátanák állásából, akkor farkast küld az állataikra. Több asszonynak adott varázsszert, amitől több teje lesz a tehénnek, s bár tudta, hogy a szer semmit sem használ, mégis elfogadott az asszonyoktól bort és kenyeret fizetség gyanánt. Többen arra is megkérték, hogy tanítsa meg nekik a boszorkánymesterséget, akiket Bernát név szerint fel is sorolt. Bernátot halálra ítélték, és máglyán égették el.

A forróság oly nagy volt, hogy majdnem felgyújtotta az erdoket, sok fa teljesen elszáradt. (Bruckner)

Kitört az úgynevezett Cholera Morbus Sopronban is. Rendszabályok, itt is sok rendszabály terjedt el a további biztonságért egész Magyarországon, egyáltalán az egész Osztrák Monarchiában. Rendszabályokat foganatosítottak, hogy senkit, még csak a szomszédos helységbe se engedjenek be egészségügyi passzus nélkül. Nálunk a polgárságnak kellett átvennie az ő rséget és minden utazót és gyalogost a passzussal igazoltatni. A főútvonalakon álltak a megyei esküdtek, a mellékutakon parasztok, akiknek mindnek a főutakról kellett letérniük. Nálunk a városban idegen számára csak a Pócsi és a Bécsi kapu van nyitva, ahol a passzusok megtekintése végett egy kancellista ül. Minden üzlet zárva, minden iparral felhagytak, és ezért a kenyér, mellette minden nagyon drága, a zsír 1 forint 12 krajcár. Hogyan fog ez végződni, tudja a jóisten. Ha nem lett volna jó termésű évünk, azt gondolhatnánk, hogy az embernek éhen kell halnia. Lentről Magyarországról semmit sem engednek föl és tőlünk mindent Ausztriába hordanak. A marhát, amelyet felhoznak, átúsztatják a Lajtán. A határ is Ausztriával egészen le van zárva és egész vesztegzáras határzárlatot rendeztek be. Az árut a határon át a hídon passzolják Ausztriába, a pénzt fogóval viszik oda, fertőtlenítik füstöléssel és a címzettnek a fogó segítségével juttatják el. A kívánatos gyümölcsöket a földön, lenvászonra öntik, a fiatal tyúkokat talicskában, vízzel leöntve, a libákat nyakuknál fogva hatosával egy víztartályba nyomják és miután a magyar a híd közepétől (itt volt a határ) visszalépett 50 lépés távolságra, jött az osztrák, megtöltenek és visznek mindent átvételkor és a pénzt ezennel egy kővel nehezítve leteszik oda. Amikor mindez megtörtént, jön az eladó és elviszi a pénzét. Így mi elmenekülünk, mint a pestis, mert mi mégis, istennek hála, egészségesek vagyunk és oly kevés a haláleset, mint volt valamikor. Maga Pozsony volt egy időre elzárva, de most megint nyitott. Moson vármegye senkit sem enged be, még kevésbé ki, Győr vármegye áru befelé fuvarozását ugyan megengedi, de ki semmit. Ezalatt támadott a kolera a környéken, Höflányban 14 nap alatt ötvenen haltak meg, Széleskút, Feketeváros, Csorna, mindenhol támad maga körül, és néhány nap óta Sopronban is hirtelen halálesetek léptek föl. Minden előkészület megtörtént itt. Mindegyik vármegye magába zárkózott, és élelmiszert semmit sem enged felfelé. Csak a mi megyénknek kell, egyelőre még szabad elhatározásból, ellátnia Ausztriát. Itt azonban úgy látszik, hogy a nemesség érdekei játszanak szerepet, mert saját portékáikat így jobban tudják eladni. A falvak, ahol a betegség uralkodik, ismét el lesznek zárva a többiektől, ám úgy látszik, nem akar használni ellene semmi sem. És az orvosok véleménye az, hogy csak érintkezés útján ver gyökeret.

A kolera ismét nagyon elszaporodott és nem hagyott ki minket, július 29-én, egy nap alatt 23 személy halt meg. Az intézkedések, mint ahogy azt az előző évben megírtuk, kiválóak voltak, és mégis, négy hét alatt 500-an haltak meg. Orvosi jelentés szerint ez június 19-től július 31-ig érvényes. Ebben az időszakban 1490 személy betegedett meg, meghalt 430, meggyógyult 912, kezelésen maradt 145, meghaltak egyébként a betegházban, kórházban 72-en. A hőség nagy volt és 28 fokra emelkedett, és így töltöttünk el hat hetet, ami elől a város urai elmenekültek, már aki menekülhetett. Minden közlekedés egyformán megszűnt. – Ami a környékbeli községeket illeti, ott a betegség messze borzasztóbb volt, mint nálunk, a városban. És ott összehasonlítva a várossal 3–4-szer, sőt 5-ször több volt. Mert nem volt nekik olyan ellátásuk.

Greilinger Nándor úr, molnármester, a Bécsi kapu előtt egy uszodát és egy hidegvíz-intézetet létesített.

Ez az év Magyarországon ezidáig szűk esztendő volt. Egyáltalán semmi eső, takarmányhiány, és olyan rossz termés, hogy – különösen Kelet-Magyarországon – az égvilágon semmi sem termett. Az összeg, amit kölcsönként Magyarországon a szükségállapot által érintett földbirtokosokra fordítani kellene, előzetes becslés szerint két és fél millió forintot tenne ki. Nálunk, Sopronban is olyan a szárazság és a hőség, hogy májusban mindössze egyszer esett az eső. Egész nyáron és most, július végén megfigyelhetjük, hogy az Újkertbe vezető fasorokban sűrűn hullanak a levelek. Ezek még zöldek, nem sárgák mint ősszel, az ember az Újkert [Neuhof] fasoraiban 5 coll magas levélszőnyegben jár-kel. A hegyekben is, az ottani erdőkben a fák elhullajtották leveleiket, különösen a nyírfák csupaszok, mint szeptemberben. Sok gyümölcsfa száradt ki, s mindez a nyári szárazságnak köszönhető. A kutak a városban elapadtak és legalább 150-nél mélyebbre kellett ásni, hogy újra vizet adjanak. Ennek a szerencsétlen évnek a következtében a szükséget szenvedőknek mindenütt Kelet-Magyarországon valamennyi megyében és szabad városban gyűjtöttek. És a segítség sürgősen kellett, mert ha nem jön hamar oda, ahol szenvednek, úgy sok éhezőnek meg kell halnia. És még arra is kellett gondolnia gazdagnak, szegénynek, hogy természetben szállítson oda vetőmagot, hogy az emberek valamit el tudjanak vetni. Mert különben a következő évben a földjeik parlagon maradnak. Hogy ezt a rosszat elkerüljék, mindenütt gyűjtöttek pénz mellett természetben is. Ezért sok jótevő utólag iratkozott fel, s ezt közölték, hogy tudjanak róla.

1684. Délután 4 órakor olyan jégverés volt, amely a soproni szőlők nagyrészét nagyon elverte, megrongálta és tönkretette. (Csányi 105.)
Az Ikva patak Hauer György házáig ért, nemcsak az utcákat öntötte el, hanem a piacteret és a pincéket is, nagy károkat okozva. A falvakban a szénát és helyenként a sarjút is elvitte. Ez az ár éjjel 1 órakor jött hirtelen, senki sem gondolt ilyen áradásra és másnap reggel az Újtelek negyedbeliek (Neustiftler) állatjaikat a legelőre, és mert az árról nem tudtak semmit, az állatok a vízbe kerültek és abban úsztak, mészárosunk egy barma megfulladt, hamar levágták és a húst a szegények között szétosztották. (Payr 85.)

1678. Reggel 9-kor a Nap, ragyogóan tiszta időben, gyűrűt kapott, mint valami szivárványformát, jó messzire a Napkörül, amely délután félkettőig maradt meg. Amelyen az emberek nagyon elcsodálkoztak, mert az mégiscsak kellett, hogy jelentsen valamit. Részben azt mondták, hogy esős időszak lesz, részben a jóslásukkal eltalálták, hogy szárazság következik, mert a nagy szárazság teljes két hónapig tartott.

1678. Sarlós Boldogasszony napján reggel 9 órakor a Nap körül szivárványszerű gyűrűt észleltek, amely a Napot messziről övezte. Ez du ½ 2-ig tartott. A csodálkozó emberek részben esős időre következtettek, mások az aszálytól tartottak, ezek találták el, mert tényleg 2 hónapig tartó szárazság követte. (Csányi 39.)

1311. Soproni Levéltárban őrzött, e napon kelt okirat, amely arról értesít, hogy Miklós győri püspök az általa és sok előkelő ember által felkért Gentilis bíboros pápai követ jelenlétében Sopron városával kiegyezik 100 márka lefizetése ellenében azért, hogy a soproni polgárság a püspök rákosi palotáját és épületeit (templomról nincs szó) lerombolta. Feljegyzések hiányában nem lehet megállapítani, vajon Miklós püspök, illetve utóda még egyszer követelték-e az összeget, avagy Sopron csak ígéretet tett, de nem fizette ki a 100 márkát a megegyezés alkalmával. Viszont ez utóbbi alig hihető, mert különben a város nem jutott volna a hivatalos püspöki nyugta birtokába.

1944. A zsidókat kiterelték a Déli pályaudvarra, ahol már vonat várta őket. A soproniakon kívül bevagonírozták a Csornáról, Beledről, Kapuvárról behozott zsidókat is, összesen mintegy 3000 embert.

1671. Nagy jégverés, férfiököl nagyságú jégdarabok hullottak. A Lőverek és Bánfalva felett igen nagy kárt okozott. (Bruckner)

1696. A felhőszakadás következtében nagy víz keletkezett s az Ikva patak kiöntve a pincékben nagy károkat okozott. (Payr 90.)
Estefelé jégzivatar volt, amely a szőlők nagy részét nagyon ekverte. Azok, akik különben 20 akón felüli bortermést reméltek, nem kaptak 5 akónyit sem. A jégverési sáv a Creuzweingarten, a Rexgrundt, Saubrunner, Felderbruner és a Grefftner szőlőkön ment keresztül, valamint az Ihrenfrütt és Röttner tagban. Ezekben nagyobb kárt tett, mint másokban. (Csányi 162.)

1842. Teljes napfogyatkozás. Minden szem ég felé állt be, s mindenki fekete üveggel szerelte föl magát, és így joggal nézhetett a Napba. Pontosan megfigyelhető volt, amint a kerekség apránként kisebbedett, a fekete folt mindig nagyobb lett. A tárgyak sárgás fényt kaptak, a távoli horizont homályossá és ködössé vált, az árnyékok meghosszabbodtak és hegyesszögű formát vettek föl. Fecskék repdestek nyugtalanul és csivitelve a fészkük körül. Ez a sötétség nálunk reggel hatkor állt be, 7-kor vált teljessé, méghozzá besötétítette a környéket abban a pillanatban úgy, hogy az ember kénytelen volt minden boltban világosságot gyújtani. Mivel ez éppen egy pénteki napon történt, lévén, hogy egyik hetivásárunkra esett, azért ez a színjáték furcsán borzongtatónak tűnt. A nappal pillanatok alatt éjszakává változott és minden forgalomnak abban a percben meg kellett állnia a városban csakúgy, mint a városon kívül, a marhavásártéren. Számos ökör és ló vadult meg, s alig lehetett azokat megzabolázni. A galambok riadtan csapongtak körbe-körbe, mintha kergették volna azokat. Valamennyi veréb a fákra, a szállására repült. Közben a hűvösség egyre fokozódott. Borzongás futott végig a testen. A Nap már kifliformájúvá vált, és a levegőég szürke lett, de azért egyes távoli tárgyak a hegyeken felismerhetők voltak, ami az egész természetben nagyon közelített a varázslatoshoz. Ám egyre keskenyebb lett a naptányér és most aztán végképp kiterjedt az egész környékre a sötétség. Fényszegény, világossárga szín borította be a Holdat, s vetett félelmetes reflexet a bámészkodók arcára. Mély sötétség volt, a felhők feketés-szürkék és a hegyeken tűzvörös rétegek, mint tűzfészek fölé ívelő füst. A teljes sötétség folyamán szabad szemmel is látható volt egy csillag, amelynek fénye a Nap első sugarára ismét elhalványult. Olyan élmény volt ez, amelyet talán két emberöltő sem fog újra átélni.

1944. Ma szombat reggel érkezett a vonat, a soproni zsidókkal, Auschwitzba.

1653. A balfiak már lágy szőlőt tudtak bevinni a grófjuknak (t.i. Széchényi) (Payr 42)

1556. „Azt értem, hogy kegyelmed gabonáját mind betekarták, magunknak esmék elég leszen….” (Komáromy, Nádasdy 541.)

1681. Ismét nagy felhőszakadások voltak, amelyek számos dűlőkben nagy károkat okoztak, és a szőlőknek sok szeme elszáradva lehullott a szüretig. (Csányi 54.)

1615. Folyamatosan nehézségek a boreladás körül, 4-5 nap alatt csak 8 akó ment Bécsbe. E napon még mindig 11.000 akó bor volt eladatlan a városban. Inség, rossz utak, rablótámadások. (Fauth 23a)

1671. Oly nagy jég volt, hogy a városban és a városon kívül is kárt okozott. (Payr 69.)

1584. Margit nap körül kezdett el uralkodni a pestis s tartott 1585-ig, kezdetben igen dühöngött, mert naponta mintegy 16 ember halt meg. (Fauth 4a)

1686. Szent Margit napján már csak kevés gabona állott lábon, ekkor oly vihar keletkezett, mely 3 napon keresztül tartott, és sokezer mérő búzát annyira kivert, hogy a szegégy emberek semmi mást, mint az üres szalmát arathatták le. (Csányi 127.)

1363. A mai napon (Szent Margit Szűz ünnepe utáni pénteken, a könyv felirata szerint) fejezték be az első és a mai napi egyetlen ismert soproni liturgikus kéziratot mely Golso István misekönyve néven ismeretes.

1683. A várostoronyra egy dupla fehér zászlót tűztek ki. Mivel a várostornyon fehér zászló volt kitűzve, még ezen a napon a város elöljárói Thököly herceg komisszárjához Keresztúrra utaztak ki és ott maradtak éjszakára.

1804. Lovag Benedek Lajos (Sopron, 1804. július 14. - Graz, 1881. április 27.) császári-királyi táborszernagy, az 1848-49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik tábornoka, az 1866. évi porosz-osztrák háborúban az osztrák császári csapatok főparancsnoka. Tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián végezte. Katonai szolgálatát 1823-ban zászlósként kezdte a 27. gyalogezredben. 1840-ben őrnagyi rangban a galíciai főhadparancsnokságon szolgált főhadsegédként. Az 1846-os krakkói felkelés leverésében már alezredesként gyorsan és erélyesen lépett fel, ezért megkapta a Lipót Rend lovagkeresztjét és ezredessé léptették elő. 1847 augusztusától a magyar kiegészítésű 33. (Gyulay) gyalogezred parancsnoka lett és Itáliába vezényelték. Az itáliai harcokban való helytállásáért megkapta a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét. 1848 májusában Mészáros Lázár magyar hadügyminiszter felajánlotta számára az alakuló magyar honvéd hadsereg főparancsnoki tisztét, Benedek azonban elutasította az ajánlatot. 1849 áprilisában vezérőrnaggyá léptették elő, és Magyarországra vezényelték. Augusztus 5-ig egy dandár parancsnoka volt a Ludwig Wohlgemuth, majd Franz Liechtenstein parancsnoksága alatt álló tartalék hadtestben. Részt vett a június 28-ai győri ütközetben, a július 2-ai és július 11-ei komáromi csatákban, majd az augusztus 3-ai újszegedi ütközetben...

1685. Délután 5 óra körül Nagymarton, Cinfalva és Meggyes felé oly jégzivatar volt, mely minden termésben, mind a földeken, mind a szőlőkben nagy károkat okozott, de különösen azonban Meggyesen. (Csányi 118)

1683. Minden polgárnak, lakosnak és iparos legénynek a városházára kellett mennie, hogy letett esküje alapján kikérdezzék, a jezsuiták aranyai itt vannak-e, vagy földbirtokokért adták-e cserébe? Vajon a zsidóknak van-e itt pénzük, ki tartozik közülük bécsi vagy bécsújhelyi mesterembereknek? És hogy nem hallottunk-e valamit, hogy valaki azóta megint átkozódott, vagy valami gonoszat nem mondott-é?
A várost megszállva tartó Thököly Imre a Szent György templomot átadta a lutheránusoknak. A jezsuiták szeptember 22-én kapták vissza

1686. Ezen a napon már puha szőlőszemeket találtam. (Csányi 127)

1693. Ma ismét nagy víz volt., hasonló a május 28-ihoz. (Payr 89.)

1463. Hunyadi Mátyás megegyezett Frigyessel, hogy 80 ezer forintért visszaadja a koronát és az elzálogosított területeket. (lásd február 25.)

1655. Grundner hozta haza idén az első lágy (= érett) szőlőt a Saubrunn-dülő szőlőjéből. (Payr 47-49)

1808. Délután, egy óra előtt tört ki a borzalom első jelenete. Váratlanul felhangzott a vészharang, tüzet jelezve és abban a pillanatban egyetlen lángban állott Schäffer lakatosmester háza, mint a Pflaster sarokháza. Különösen gyorsan és iszonyúan tomboltak a lángok, mert a padlás telis-tele volt szénával, amelyet nemrég halmoztak oda fel (ez Spieß Antalé és Jánosé volt, akiknek mint testvéreknek [korábban] vitájuk volt ezért egymással) és a rendkívül nagy szárazság és hőség és erre fel még a szél, amely azon nyomban feltámadt, okozták, hogy néhány pillanat múlva a Pflaster, a Szeder utcácska, a Halász utca és a Templom utca, a Wieden alsó oldala, Wellevár ácsmester házáig és a Végfordulat egyvégtében lángokban állott. És néhány óra alatt a tűz olyan erővel csapkodott maga körül, hogy az egész Balfi utca, a kis és nagy Pócsi utca, a Pócsi kapun kívül is különböző épületek és az egész Kocsma szer a Piac téren, az alsó Hosszú sor, egészen a domonkosok templomáig hamuvá vált. Itt nem volt lehetséges a mentés. Ahol a tűz dühöngött, semmilyen módon sem lehetett közelíteni hozzá. A gyors körbecsapkodás következtében három fehérnép, anya és két lánya nem tudott annyi időt sem nyerni, hogy ruháit a padlásról lehozhassa. (Különösen megjegyzésre érdemes azonban, hogy az Ezüst utca meglehetősen messze fekszik attól a ponttól, ahol a tűz keletkezett és a városnak egy egészen más negyedében, azonban több mint 50 ház állt óriási lángokban negyedórán belül, s innen nem lehetett menekülni, mert a füst azonnal lesújtotta őket.) Ez a három személy mind elégett. A Balfi utcában is egy asszony, meg egy lány, aztán egy vénkisasszony, aki a ruháit és bőröndjé akarta menteni. Egy háziszolga a Gussetti-féle vegyeskereskedésben és még néhányan haltak a lángokban halált. Mindent összevetve tíz ember vesztette életét ebben a tűzvészben. Ahol a csontmaradványokat megtalálták, azokat szabályosan eltemették a földbe. Különösen meg kellett lepődni a szél csodálatos megfordulásán. Boór kelmefestő házát, az Ezüst utca sarkán, a leégett házak között, megmentették. Ugyanígy a Fink-ház, most Szár-ház, egészen hozzáépítve a domonkos-templomhoz, éppúgy megmaradt. Ez a tűz kedden volt és este ötig tartott.

1420. A téli szőlő (am.: Wintertrauben, mely kicsinyszemű s nem fejlodik ki. Grimm XIII.) e nap körül már megérett.

1584. Magdolna napja körül érett szőlő is volt már. (Fauth 4a)

1808. Ma pénteken félkettőkor délután volt idén a második szerencsétlen nap (lásd júi.19.), mert Kager polgárnál a Hátulsó utcában (ezt „a Halastavon át”-nak hívták) ismét tűz ütött ki. És mindjárt a Pejacsevich-ház és a Festetics-ház, az egész Hátulsó utca, Újteleki utca, Ógabona tér, a lovassági kaszárnya, a lövölde, aztán le a pataknál a Festetics-majorig minden hamuvá vált. Az Újteleki utcában egyáltalán nem lehetett segíteni. A mindkét oldali nagy hőség hatására mindenkinek vissza kellett húzódnia a városkapun kívülre. Ami marhát, szárnyast, hasonlót nem lehetett onnan elmenekíteni, annak el kellett égnie. A hatalmas készlet fa a Pejacsevich-házban néhány napig még tovább égett és az emberek nem tudtak közel menni, hogy oltsanak. Az Újteleki utcában néhány ház egészen kiégett úgy, hogy egyáltalán nem lehetett szobát látni, csak a csupasz falak álltak ott. Néhány tető lerontásával, részben a kismartoni és helybeli fecskendőkkel végre ezen az estén fel tudták tartóztatni a tüzet, nehogy még tovább harapódzon el. A hercegi kertben, az Újteleki kapun kívül, 80 öl fa égett el. Egyébként a három ház, a felső Hosszú soron, az Éles szögig, a pásztorkunyhók állva maradtak.

1685. Délután 2 óra körül a hausbergeni erdő felől ismét nehéz jégzivatar volt, egyes szőlőkben gyengébb, de a sík területen erős volt. A szőlőket Sopronnyéken, Lépésfalván, Kaboldon és Kőszegen majdnem fele részben elverte. (Csányi 118.)

1686. A polgármester úrnak 5 lágyí és érett szőlőfürtöt vihettem haza. (Csányi 127)

1808. Vasárnap tört ki a harmadik tűz (lásd júl.19 és 22). Hajnali félöt után a Schiller-házon, az Ikvahídon, amely már az első tűznél lerontatott, két kémény között. Minden csendben volt, nyugodt és álomittas az előző szerencsétlen napok után. Néhány lovaskatona hevert a piactér üzletei előtt, megnyergelt lovakkal. Jóformán senkit sem lehetett látni az utcákon, amikor a tűzjelző harang ismét megszólalt. Akkor a tűz egészen csendben, úgy égett, ahogy egy tűzhelyen, amikor azonnal szél támadt fel. És délelőtt 10 óráig az egész szép Kovács szer a Festőközig egyetlen tűzfészekké alakult át. A Rózsa utcában is égett és az égő zsindelyek egészen a Bécsi utcáig repültek, a Vidám paraszthoz címzett vendégfogadóig, ám sikerült itt mindent szerencsésen megmenteni. Amikor a szegény jó soproni lakosok már a legnagyobb kétségbeesésben voltak, és szétszórt cédulákból megtudták, hogy vasárnapig az egész város le fog égni, sápadtan és eltorzult arccal járkált mindenki. Senkinek sem akaródzott a földekre kimenni dolgozni, még kevésbé a házakban maradni, ha nem égtek még le, félve, hogy övéikkel együtt vesztik életüket egy esetleg kitörő tűzvésztől. És így járkáltak fel és alá az utcákon és aludtak a leégett házakban. Végre a helyi magisztrátus kérésére lejött Bécsújhelyről egy zászlóalj gyalogos a Deutschmeister ezredből, hogy segítsen, ha még nem ért volna véget a szerencsétlenség és jajveszékelés. Néhány napig itt maradtak és mivel hál’istennek nem történt semmi, ismét haza masíroztak. Ez az utolsó tűz egészen biztosan tisztán bosszú műve volt, mert ugyanis azt a házat erőszakkal rontották le, hogy az első tűzkor megmentsék a Kovács szert. És így ebben a három napban 13 ember esett a tűz áldozatául. Akkor a városi ház, az igáslovak, kocsik, minden vásári sátor, fa, csersav, amely a raktárakban négy-öt napig égett. Mindez a lángok martaléka lett. Kiváltképpen meg kell köszönnünk a Jóistennek, hogy a Belvárost és a Várkerület üzleteit megvédte a tűztől. Mindent egybevetve 450 ház, kétharmad része a városnak, leégett. Ezek az elővárosok, amelyek ez előtt a tűz előtt általában nyomorúságos házakból álltak, mint Phönix emelkedtek föl a hamuból és különösen a Kovács szer és a Fogadó szer általában szép házakra cserélődtek. Ez a borzalmas év állandó emlék marad. Ezt 25 éven át minden évben ebben az időben egy-egy vasárnapon minden templomban bűnbánattal és imádkozással, szentbeszédekkel a felsőbbségnek és a püspöknek a rendelkezésére megtartják. Előtte való szombaton délután egy és két óra között a nagy templomharang szünet nélkül fog szólni és a rá következő vasárnapon reggel 6-tól este 6-ig a Szent Mihály-templomban szentségimádás lesz. július 26. 1841. A selyemkultúra előmozdítására részvénytársaságot alapítottak, amelynek gr. Széchényi István az elnöke. Az Alsó-Lőverek felé, amerre az egyenes ösvény vezet ki, tíz hold szántót vettek, hogy szederfákból erdőt telepítsenek.

1460. III. Frigyes német-római császár az alábbi levelet intézte Sopron városához: „Azt halljuk, hogy a mi zsidóink Sopronban különféle módon zaklattatnak. Komolyan ajánljuk, hogy ezentúl az ilyen zaklatásoktól megkíméltessenek és úgy tartassanak, amint régóta szokásban van. Ti magatok se zaklassátok oket, nehogy ezáltal Sopronból eluzessenek, hanem inkább a mi fennhatóságunk alatt maradjanak” (Eredetije levélalakban, zárlatán vörös pecséttel S.V.Lt. Lad.K.fasc.III.Nr.190)

1470. Oly kései termésu év, hogy csak e nap körül kezdték el az aratást. (Bruckner)

1607. E nap környékén a nagy hoség és aszály a földeket kiégette. (Payr 10.)

1671. A jég elverte a Löverek, az Angerer, a Mélyút szőlőit és részben más szőlőket. (Csányi 19.)

1622. Sopronban, a Kecske templomban, királynővé koronázták Gonzága Eleonóra királynét, II. Ferdinánd második feleségét (egyébként III. Ferdinánd harmadik feleségét is ugyanígy hívták).

1857. Letették az evangélikus tanítóképző alapkövét, ahol is beszédet mondtak Király professzor úr, másodikként Pálfy professzor úr és harmadikként Kolbenheyer M. úr. Felépült az 1858. évben.

1684. Az elsejeinél még nagyobb jégpusztítás a Hausberger szőlőben. (Csányi 105.)

1888. Anton Rosenkranz (Prága 1827. november 17. – Sopron 1888. július 29.) Zenei tanulmányait a prágai konzervatóriumban végezte. Katonakarmesteri szolgálatát 1848. október 1-én kezdte a 2. önkéntes stájer hegyivadász zászlóaljnál. 1850–1859 között a 39. gyalogezrednél működött. 1859-ben a 80. gyalogezredhez került, amellyel az 1859. évben induló hadjáratban is részt vett. A „80-as”-oknál töltött évei alatt komponálta a „Tegethoff”-indulót, amely később az osztrák–magyar haditengerészet hivatalos indulójává vált. A háború befejezése után 1866-ban ezredével Kassára került. 1869-ben Lemberg (Lvov) következett, ahol a 80. gyalogezred indulóját komponálta (A darab Ausztriában közismert). 1878-ban Karl Michael Ziehrer utódjaként Bécsbe helyezték, az ott állomásozó 76. gyalogezredhez. Ezzel az ezreddel részt vett ugyanebben az évben Bosznia-Hercegovina megszállásáért folytatott hadjáratban. Itt komponálta a 76. gyalogezred részére Sopronban is népszerű indulóját, a 76er Regimentsmarsch című szerzeményt. 1881-ben a „76-os”-okkal Grazba, végül 1882-ben Sopronba került. Majd haláláig már itt is maradt.

1445. A jégverés sok kárt okozott. (Bruckner)

1687. Éjjel erős zivatar volt. A villám sújtotta a Christoph-féle majorságnál levő nyaralót. A tűz azonban csak ¾ óra múlva ütött ki 11 óra körül –takarodó után- de terjedt tova. Az újvárosban a városfal megett is lecsapott a villám. Éjjel azonban csak az említett nyaralónál maradt tűz, és sikerült az elterjedését megakadályozni. (Csányi 131.)

Sok eső volt. (Payr 35.)

Semmi eső nem esett egész nyáron (Payr M.41)

Hatalmas esőzések voltak, épp amikor a szőlőnek érnie kellett volna, de zöldrothadás lépett fel az esővel együtt. Ezután szép idő volt egészen október elejéig. (Payr 50-51.)

A Hanság felől igen sok sáska jött, amelyek a tó nádasit felették, hosszúságuk emberujjnyi volt, négyszárnyú sáskák, legtöbbjük ezüstszínű és sárga volt. Az emberek nagyon csodálkoztak ezeken a sáskákon, vajon mit haznak magukkal, amikor a Nap melegen sütött, sok ezer szállott a tó irányában, mint egy hadsereg. (Csányi 64.)

A magyar természetbúvárok itt, Sopronban tartották először gyűlésüket, több mint 500-an. A város részéről mindent mozgósítottak, hogy ezen az urak ittlétét olyan kényelmessé tegyék, ahogyan csak lehet. A város minden részében szépítettek, ahogyan a várostornyot is drága pénzért felújították. Hogy őket megtiszteljék, a legszolidabb stílusban rendeztek estére briliáns kivilágítást a megnagyobbított és felszerelt Neuhof-kertben. Ebből az alkalomból hatóságaink egy művészeti és iparkiállítást is rendeztek.

1828. Ezen a napon megjelent itt egy zsiráf. Ez az egyiptomi alkirály ajándéka császárunk számára. És innét szállították el Bécsbe.

1671. Dálután 5 órakor Szárazvám, Kismarton és Lajtapordányban erősebb volt a jég, mint július 6-án. A jég mindent elvert. (Csányi 19.)

1680. Erős zivataros eső, amely az Ertburger, Tieffenweg, Scheyber, Sauriessl, Beltesbengarten, Blachner szőlőket a jéggel teljesen elverte. A szőlőkben tett kárt 3000 akóra becsülték. (Csányi 46.)

1684. Este nagy tömegben jelentek meg a sáskák, emberemlékezet óta ilyent nem láttak vagy hallottak róluk. Röpülve jöttek a Magyarkapu felöl, átrepülték az egész várost Somfalva és Ágfalva irányában, s ugyancsak aznap este visszarepültek. Sok millió sáska volt, s a merre repültek a Napot is elsötétítették. Ahol lereszkedtek a szántóföldeken és szőlőkben, nagy kárt tettek. (Bruckner)

1656. Vasárnap. Nagy víz keletkezett, jégverés és felhőszakadás volt, és ató menti szőlőket mind elverte egészen Rákosig, úgyhogy a szőlő úgy lógott a tőkén mint a marhahús a székben. Lehetetlen leírni azt amit elvert, igem kevés maradt a szüretre, a rendes termésnek a nyolcadát sem adta. (Payr 49.)

1678. Délután négy órakor futó zivatar jött, amely a Lőverekben, az Angeren, az Erdburger dűlőben, a Mély úton, a Szárhalmon és más hegyekben okozott károkat. Ebben az évben országszerte olyan sok egér volt, hogy a szántókban és réteken hatalmas károkat okoztak. Ez némelyeket ámulatba ejtett, honnan bújt elő ez a töméntelen egér? Mit jelentsen ez? Vajon kihozható-e belőle valami jó?

1678. Du. 4 órakor jégzivatar volt, amely a Lőverekben, az angerni, ertburgeni, mélyúti és zahrhalmi dűlőkben, valamint különféle hegyi szőlőkben nagy károkat okozott. (Csányi 39.)

1656. A Wiederer-dűlőben megérett az idei első fürt szőlő. (Payr 49.)

1654. Ismét nagy jégverés volt (lásd május 13), mely sok kárt tett, és a legtöbb szőlőt (Neuberig, Schwabenberg, Harmler, Arzgruiber, Frettner, Rodenbetter, Grassner) elverte és néhány ezer akó termést elpusztított. (Payr 43)

1831. Egy erős felhőszakadás miatt minden patak és folyó kilépett a medréből. És a Vulka, Lajta és a többi patak elpusztított sok hidat és malmot, mégpedig olyan gyorsasággal, hogy semmit sem lehetett megmenteni. Még azt a magasságot is túllépte másfél collal, amely 1787-ről a Rózsa utca és Szélmalom utca között meg van jelölve. Reggel hatkor a céhháznál 2 lábnyival a partvonal alatt volt, de negyedhétre már beért az utcácskáig (Festőközig), még hozzá úgy, hogy még csak a hídon sem lehetett átmenni.

1628. Kései esztendo, még a mai napig nem látható egyetlen jó fürt sem. (Bruckner)

1687. Lőrinc napja. Éjjel a magyar kapú felől sok millió ezer sáska repültbe, úgy nézett ki, mintha valahol tűz lett volna, s annak a füstje jött volna ide. A sáskák a kis Lőverelnél telepedtek meg, a Magyar-kapun túl, s a körülötte levő szántókon, bokrokon. A sáskák a ágakat a földig lenyomták, s kétszeres szántók mind feletéknek látszottak, úgy mint az ugar, mert a sásákák oly vastagon fedték be azokat. Erre dobokkal vonultak ki, s evvel a zajjal akarták a sáskákat elkergetni, mozsarakkal és muskétákkal beléjük lőttek, de mert hűvös nap volt, nem sikerült őket messzire elkergetni. Az erdő felé repültek Barom (Warisch) irányában, a bokrok ágai is tele voltak velük. Harmadnapra, délben miután felmelegedett az idő, maguktól felemelkedtek, s aLőverek irányában, Bánfalva felé, s részben a Reissinger-féle malom felé elrepültek. Itt megint letelepedtek. Másnap visszarepültek a külső szőlőkbe, ahol a szőlőtőkékre telepedtek, valamint a gyümölcsfákra, s oly vastag ágakat nyomtak le a súlyukkal, hogy azokat két ember sem tudta volna letörni. Erre az emberek kapával kezdtek el harangozni, nagyon kiabáltak, amire felemelkedett a sáskaraj és Somfalu (Schattendorf) irányába elrepültek. A lakosság itt is kijött, és éppúgy kergették el őket más faluk irányába, ahol megint ugyancsak azt tették, míg végül is a sáskák az országból távoztak. Ami a sáskákat illeti, azok amelyek nálunk nagy tömegben megtelepedtek, és keltek ki a Zarhalmen melleti Stüblakker dűlőnél, nekünk nagy károkat okoztak. A búzát zölden kellet learatni, s akik még menteni akartak is valamit, azok is csak öres szalmát hoztak haza. Megengedték, hogy vasárnap és ünnepnap is aratni lehessen. Nyomorúság volt csak látni is a szomszédos földeket, amint a sáskák elpusztították. Eleinte a gabonát teljesen feketére elborították, melyeknek előbb csak a kalászait rágták le, és az aratók csaj a szalmát vághatták le. Aratás után a kondások a disznókkal bemehettek a földekre, s azok mindent felzabáltak, úgyhogy semmi felőlük nem maradt a földjeinken. Akkor még nem tudtak a fiatal sáskák repülni és így azokat a disznók könnyen elpusztíthatták. Déli irányban Magyarországon, valamint a Fertő tó körül a sáskák olyan károkat okoztak a gabonában, hogy a részes aratóknak haza kellet menniök, mert nem volt mit learatni. (Csányi 133.)

1923. Gábor Aurél (Sopron, 1923. aug. 10. – Ács, 1976. márc. 8.): belgyógyász. A sürgősségi betegellátás tudományos megalapozása, az oxyológia fogalmának megalkotása (s maga az elnevezés is) a nevéhez fűződik.

1597. Parancs érkezett a városhoz, hogy a polgárok minden erejükkel segítsék a Tatát ostromló csapatok ellátását. Mely parancsot a következő napokban követek által újból megerősítettek.

1693. Dél körül Magyarország felöl sok milliószor 1000 sáska jött Balf szőleibe. Egészen Rákosig mindent vastagon borítottak, erre a balfi bír kijött a jobbágyokkal és dobokkal lármát csaptak, csörömpöltek, beléjük lőttek, mire a sáskák felemelkedtek és még aznap elrepültek a Lajta hegység felé. 23-án ismét sok milliószor 1000 sáska repült be Magyarország felöl és szőleinkben ereszkedtek le, azonban a csőszök kiabálással lövöldözéssel elkergették őket, és elvonultak Rákos felé és még tovább. Egyik helyről a másikra kergették a sáskákat, de sok embernek a zabját, kölesét, hajdináját, amelyek még lábon állottak elpusztították. (Csányi 154.) A sáskaáradat ezekben az években Románia felöl jött végigsöpört Magyarországon Ausztrián és egész Németországig ment. (Kadocsa 91.)

1658. Ma lehetett kimenni idén először a szőlőkbe a sok eső miatt. De ma is hozták be az első érett fürtöket a hegymesterek a polgármesternek. (Payr 51.)

1715. III. Károly király az állami adóteher arányosabb és igazságosabb elosztását kívánta elérnis e célból 1714. szeptember 20-án kelt leiratában felhívta a Karokat és Rendeket, gondoskodjanak oly szabályzatról, melynek alapján – a kiváltságos osztályok és a zsidóság kivételével – az ország összes lakóit vagyoni viszonyaikkal együtt össze lehessen írni.
Sopron vármegyébe Turóc vármegye kiküldöttei kerültek és ezek végezték az összeírás műveletét Sopron,Kismarton és Ruszt városában is. A kiküldöttek Sopron városát 1715. augusztus 13.és 18-ika között írták össze. Ennel alapján:
A Belvárosban polgári család 74
A Külvárosban polgári család 332
„Házbirtokos lakók“ (részházak tulajdonosai) családjai a Külvárosban 57
Házbirtokkal nem rendelkezılakók családjai (részint polgárok, részint nem) 188
Allodiumokon gazdálkodó családok 46
Összesen 697 család

1651. A Szélmalom utcában délután 4 és 5 óra között villám csapott egy pajtába, azt felgyújtotta, s ennek következtében hat ház leégett. A tűz továbbterjedését a polgárok önfeláldása akadályozta meg. (Payr 38.)

1671. Mária mennybemenetele napján ismét nagy jég esett, de Meggyes felé még nagyobb és oly nagy jegek hullotak, hogy a legkisebbek is diónagyságúak voltak és a legnagyobbak tyúktojásnagyságúak. Ez a jég nagy kárt tett és sok ember vált szegénnyé. (Payr 69.)

1657. Bekerült az első idei érett fürt Meggyesről. (Payr 50-51.)

1749. A sáskák ide repültek a város fölé. Az emberek azonban azon nyomban közéjük lőttek kézi fegyverekkel és pisztolyokkal. Akkor azok lerepültek a tóhoz, keletre. Másnap 20-án a legtöbb férfiú leköltözött oda csákánnyal, durungokkal, flintákkal és más mordályokkal, hogy a sáskákkal hadba szálljanak. A sáskák ugyan nem okoztak kárt, ámde a cipészek, szabók és mások felzabálták a szőlőt48 azokban a kertekben. A csata is szerencsésen lezajlott. A mi részünkről ember nem maradt ott holtan.

1853. A Bencés templom tornyába három új harangot telepítettek harangszékkel együtt, részben jótevők, részben a kolostor pénzén, és augusztus 20-án, Szent István napján reggel hat órakor hangolták össze. Az akkori kolostori elöljáró, Schmidt Severin úr, volt az előmozdítója, nemcsak ennek a harangozásnak, hanem az ő fáradozásának volt az eredménye, hogy évekkel korábban a két mellékoltárt helyreállították.

1706. Bottyán János generális augusztus 18-án átlépte a [soproni-farkasdi (ma Balf)] megerősített vonalat, amelyről az császári csapatok azt tartották, hogy második Trója, és egy magát biztonságban érző és semmi rosszat nem gyanító seregtestet éppen a harmadik őrváltás idején megtámadott. Majd 20-án odaérkezik gróf Esterházy Antal tábornok a segítő csapatokkal; érkezése megzavarta a császári csapatokat, azok kimozdultak helyükből, s hogy puszta életüket mentsék, nagy zűrzavar közepette, saját embereinek nagy pusztulásával, hét zárt sáncba vonultak vissza. ‑ De hiába, mert ahol menekülést reméltek, ott várt reájuk a veszedelem; a kurucok ugyanis hirtelen rohammal elfoglaltak két sáncot, s úgy megszalasztották az császáriakat, hogy aligha maradt életben egy is közülük. A két további sáncból ‑ észrevévén, hogy most már ők kerülnek sorra ‑, miközben már lángokban állt a szomszédos fal, a nagyobb biztonság kedvéért a hátsó két sáncba vonultak vissza, de nyugalom ott is alig volt, biztonság meg éppen semmi. Esterházy még azt a dicsőséget sem hagyta meg nekik, hogy e kis dologban diadalmaskodjanak, hanem csak növelte önnön diadalát. Midőn a császárik Esterházy elsöprő rohamát látták, kitűzték a fehér zászlót, s kegyelemre megadták magukat.
Még ugyanez nap futár érkezik Bécsből Sopronba a következő üzenettel: „Kedves soproniak, többé semmiféle segítséget ne várjatok Bécsből; sőt a ti helyőrségetek javának is Itáliába kell mennie, mert ott a császári hadsereg jelentős, alig helyrehozható vereséget szenvedett."

1786. E vasárnapi napon, tartották a pálosok Bánfalván az utolsó istentiszteletüket. És a rá következő napon, 21-én a szép kolostort elhagyni kényszerültek. És azt bezárták. És aztán a templom zárva maradt 1827-ig, amely augusztusának 19-éjén, nyilvános istentisztelet kedvéért megint helyreállíttatott és ünnepélyesen megnyílt.

1847. megnyitották a Sopron - Bécsújhely között épített vasútvonalat. A vonalat a Bécs - Gloggnitzi Vasúttársaság üzemeltette.

---

---

1693. Ismételten óriási tömeg sáska jött föl keletről, amelyet akkor dobolással, lövöldözéssel, kiáltozásokkal elűztek. Tökéletesen lelegelték a zabot, a kölest és a hajdinát. Ezután elrepültek a Lajta-hegységbe, Újhely felé. Továbbá ebben az évben sok volt a hernyó a káposztán.

1582. Bertalan napja körül nagy jégeso, amikor már mustra számítottak, az egyes szolohegyeken elverte a szolot, annyira, hogy a megrepedezetteket úgy kellett leszedni és az jó mustot adott. (Fauth 4.)

1597. A szolot a jég túlnyomó részben elverte (Bánfalva, Loverek, Balf). (Payr 5.)

1599. Már jó mustot lehetett kapni. (Payr 6.)

1619. Bertalan napja utáni 4-5 jégeso mindet elvert amit a pünkösdi fagy után megmaradott. Amit az egyik jégeso meghagyott elvitte a másik.

1627. Bertalan napja elott kezdett esni és esett majd minden nap egész osszel. (Payr 20)

1646. Az aszályos nyárelo után, Bertalan napja elott elkezdett esni, s eltartott egészen Karácsonyig, s sokkal többször esett, mint ahogy szép ido volt. (Payr 33.)

---

1652. A vezekényi csatában elesett Gróf Eszterházy László (1626. január 1.-1652 augusztus 26.) Sopron vármegye főispánja. Közkeletű neve a "szép gróf" volt.

---

1659. Oly nagy jég esett hogy mindent elvert, különösen Meggyesen, s még a megmaradt szilvát és őszibarackot is úgy elverte, hogy azt nem lehet leírni, és emberemlékezet óta senki sem tud ilyen nagy jégről. A levert szemeket puttinyszámra szedték össze, majd megindult a szőlőkben a szüret, a lajtokban vitték haza, de nem lett belőle semmi, mert a tiszta must ecetté vált…(Payr 53.)

---

1863. Felhívás jelent meg Sopron szabad királyi város lakóihoz is.
„Keserves csapás érte az alsó-magyarországi tájat a mi drága szülőföldünk azon részét, amely eddig az ő kimeríthetetlenül gazdag termőerejével a Birodalom éléstárát képezte. Az idei évben bekövetkezett, emberemlékezet óta nem hallott szárazság okozott itt egy olyan felmérhetetlenül rossz termést, hogy ennek a területnek több mint két milliós lakossága, amely különben a leggazdagabb termésnek örülhetett, most a legszörnyűbb éhhalállal néz szembe. A marhaállomány a gyökeréig kiégett mezőkön és legelőkön, minden fajta élelem nélkül, tömegesen pusztul el. Az ínség leírhatatlan! Annak ellenére, hogy a Magas Kormány minden intézkedést foganatosított, amely alkalmas arra, hogy a mérhetetlen szükséget lehetőségig enyhítse, mégis érthető, hogy ezt az óriási feladatot csak akkor tudja tényleges eredménnyel végrehajtani, hogy ha az önzetlen emberbarátok jótékonysága hathatós áldozatkészséggel melléje áll. Sopron önzetlen lakói! Ti oly sokszor bizonyítottátok, hogy a közösség milyen áldozatra képes, ha egy nemes, üdvös alkotás megvalósítása múlik azon. Ti a keresztényi intés szerint – ne feledkezzetek el jót tenni és adakozni – oly gyakran és oly szívesen cselekedtetek! Hozzátok is szól a szükség és nyomorúság kiáltása! A mi drága testvéreink kiáltása a hazához jótékony támogatásért. Jelentős számú emberszerető polgár vállalkozott már a nehéz, de annál nemesebb feladatra, hogy házról házra menve, a felebaráti szeretet kegyes adományait átvegye. Mindenki adja azt, amit nélkülözni tud, egyesült erővel és Sopron lakosainak ismert jótékony lelkülete és meleg testvéri szeretete ezúttal is fényesen beigazolódik! Kania Nándor s. k. polgármester”

1554. A soproni evangélikusok már saját helyiségbe tartanak prédikációkat. Arról szól a győri püspök (katolikus) levele. (Ebben kikel ennek a tanításnak a létezése ellen)

1842. megalakult a Soproni Takarékpénztár Rt.; elsoként gróf Széchenyi István jegyzett részvényt.

II. Ottokár cseh király serege zömével és tizennégy faltörővel Sopron ostromához fogott. A vár őrsége és a lakósság szivós ellenállást fejtett ki, de a várnagy, Péter, rávette a polgárokat, hogy meghódolva, hűséget fogadjanak II. Ottokárnak, ami tényleg meg is történt, mégpedig polgárok, fiaikat kezesekül adva, adták föl a várost, melyet aztán az osztrák városok kiváltságaival adományozott meg.

Szulejman Bécset ostromolja (szept.27-okt.16-ig).Sopron városa, elsosorban takarmány beszállítása volt kötelezett az ostromlók által. A tudósításokból tudjuk, hogy hatalmas esozések voltak és korán jött a hideg. „Szulimán a török imperátor Bécs alá ména föl, kit meg is vött volna, ha a télnek hidegsége otet onnan el nem uzte volna” (SzékelyIstván, I. 62.) A soproni polgárokat hadibeszállításra kötelezte Szulejmán.

Sok eső volt. (Payr 35.)

Sok ezerszer ezer sáska érkezett. A tó melletti sarjút elpusztították, a szőlőkbe is betörtek és nagy károkat okoztak. Mindenféleképpen megkísérelték elűzni őket, de nem lehetett azokat a szőlőkből elkergetni. Négy bányász éjjel lejött, és a balfiaknak is napkelte előtt kellett jönniök mindegyik egy csapófélével, amelyen alul 4 szöges léc volt, és így mentek a sáskákra korán reggel, napkelte előtt, mert akkor még dermedtek voltak. A sáskák a tó felé vastagon feküdtek és jó sok ezret agyonvertek, de mindez annyi volt, mint a semmi, ezután mozsarakkal mentek a szőlőkbe és beléjük lőttek, valamint dobszóval riasztották a sáskákat. De mindez nem sokat ért, és az emberek nagyon elcsüggedtek. Szeptember 23-án a szüret megkezdődött. Az idén kevés, azonban jó bor termett, a cefre akóját 7 tallérért és 10 forintért adták el. (Csányi 129.)

A bor is közepesen sikerült, s meglehetősen savanyú maradt, ezért 7-8 dénárért adták. De Szent Mihály napkor ára megnagyobbodott, még 12 dénárra emelkedett. (Payr 90)

A kolera egyre tovább terjed és megyénkben már 8 falut támadott meg. Ausztriába senki sem mehet 42 napos vesztegzár nélkül. Az élelmiszer-kereskedelem ennek ellenére gyorsan fejlődött tovább, mert az élelmiszerekre nem vonatkozott a vesztegzár. A szárnyasokat és minden egyéb jószágot átúsztattak. A terményt szintén csak kiürítve, gyarmatárut fagöngyölegben, vászon és papír nélkül volt szabad átvinni. Ez a zárlat azonban sok árucikknél okozott nekünk nagy drágulást. Az alsó megyék semmit sem engedtek fel, tőlünk mindent kiszállítottak. Csak a gabona nagy mennyisége, ami idén termett, tartotta még az árát. A búza 5-től 7.-ig, a rozs 3 és 4 forint, árpa ugyanígy, ezzel szemben a disznóhús fontja 1 forint, marhazsír fontja 54 krajcár. Megyénkben már 18 községet támadott meg a kolera. Magában Bécsben ebben a hónapban félelmetesen tanyázott, annak ellenére, hogy minden elővigyázattal éltek és senkit 40 napos vesztegzár nélkül nem engedtek át a határon. A hónap utolsó napjaiban hirtelen fordultak elő halálesetek. Mégpedig úgy, hogy szeptember 29-én 9 személy feküdt a halottas ágyon és valamennyien a Balfi utcában. Minden főispánság el van látva királyi biztosokkal, hogy a kritikus időszakban az egészségügyi intézményeket vezessék, ők mindent elkövettek, hogy ez elől a betegség elől kitérjünk. Mindamellett mindig a harmadik negyedben haltak meg sokan nagyon hirtelen. Ezért is megtiltották, hogy halottat lemossanak, még kevésbé újra felöltöztessenek, mert ezen régi szokás révén sok család halt ki. Többé nem szabad a halott mellett virrasztani és a halottat, ha nincs a házban külön szoba vagy kamra, azonnal el kell vitetni a negyedmesternek a már megrendelt halottaskocsival, és azért, mert a halálesetek csak a Balfi utcában és a Végfordulatban fordultak elő, mindjárt a Balfi kapun ki és a város körül, a temetőbe kintről kell bevinni és a megjelöléséig fekve hagyni. És 1831-ben meghalt itt kolerában 59 katolikus és 48 evangélikus, összesen 107 személy, és a helyi rendelkezések és intézkedések a városnak 35000 forintjába kerültek.

Az utcára és terekre fekete fém táblákat erősítettek föl, fehér feliratokkal.

1652. Tavasz óta semmi eso nem esett és ebben a hónapban sem (Payr M.41)

1686. Jégverés vonult el a város felett, amely az ablakok nagy részét beverte. (Bruckner)

1865. Sopron - Szombathely -Nagykanizsa vasútvonal, üzemeltette a Déli Vasút ("Cs. K. szab. Déli állami, Lombard-velencei és Közép-itáliai Vasút Társaság") Társaság.

1874. szeptember 5-8-ig Sopronban tartották meg a II.magyar országos tűzoltóünnepet. Képviselve volt 60 hazai és 10 alsó-ausztriai egyesület 603 taggal, akikhez a soproni testület 112 tűzoltóval csatlakozott.

A ma megindult esőzés 14 napig tartott, ekkor a szőlők elrothadtak. (Bruckner)

1465. A husziták azonban bosszút esküdtek, megrohanták, kirabolták és felgyújtották Sopron külvárosát. Hatalmas kár keletkezett, ám a város hiába kért kártérítést az uralkodóktól, csak együttérzést kaphatott. Ugyanis Macskako várába a korábbi években egyre több huszita érkezett, hogy már a vár alatt kellett oket táboroztatn. 1464 utolján a polgármester számadáskönyvébe írhatta, hogy mennyit fizetett a komuveseknek, akik a lerontásra vonatkozó parancsot végbevitték. A vár nem volt többé. Mert a vár parancsnokát Sopron városában egy választott bírósági tárgyalás után, melyet a Kanizsaiakkal folytatott kíséroivel együtt lefogták.

1625. december 20-ig Országgyűlés a városban.

1834. Egész Bécsújhely leégett. A szerencsétlenül jártak a tűz igen gyors tovaterjedése miatt alig, vagy egyáltalán nem tudtak kimenteni cók-mókjaikból valamit is, és Sopronból azon nyomban 750 cipó kenyeret és összegyűjtött 924 forintot küldtek és több kocsi ruhát és ágyneműt.

---

1690. Délután 2 óra felé ismét (előbb június 26) hatalmas jégzivatar volt jégveréssel, a Langschilling, Kanzendorf, Kroissbeck, Neubergi dűlőkben és Meggyesen. Nagy jégkár történt mert a szőlőszemeket összeverte. (Csányi 145.)

1684. Déli 12 órakor oly nehéz jégzivatar keletkezett, villámlással és dörgéssel, amilyen még nyáron sem volt, Ágfalván egy almafa alatt a villám agyonsújtott egy fiúcskát és a mezőn egy meglett embert. (Csányi 106.)

1641. Néhány napon át tartó heves esozés kezdodött. Nagy áradások keletkeztek ebbol. Ezután gyors egymásutánban három felhoszakadás is volt, amelyek nagy károkat okoztak, s néhány faluból házakat sodortak el. (Payr 29.) A mi Ikva patakunk elsodorta hídjainkat és orlomalmainkban is sok kárt okozott. (Bruckner)

1683. Élelmiszerrel befutó, hűségüket kinyilvánító parasztok hozták hírt , akik a török táborban voltak, azt ugyanis, hogy a török, aki Bécset már két hónapja keményen ostromolta és lőtte, Bécs alól szerencsésen elűzetett. És ez a székvárost a győzelem által az oly kegyetlen és ádáz ostromtól megszabadíttatott és az ellenek menekülnie kellett onnan és minden álgyút, élelmet, muníciót, sokszáz tevét, többezer birkát, sokezer kocsit, és ökröt hátra kellett hagynia. Sok töröknek nagy mennyiségű élelmiszere volt itt zabból, rozsból, lisztből és kenyérből, de minden itt maradt, a török viszont elmenekült. Ám ezután mindjárt olcsó világ köszöntött be, a liszt vékája ismét 25 fillér körül, a rozs azonban és a zab 1 forintért kelt el. Ezernyi kuruc Meggyesen keresztül Rákoson át visszajött ide. Velünk visszafogottan bántak, de a szőlőkben több embert elfogtak, és lefelé magyar földön egynéhány községet, mint Szentmiklóst és másokat, még többet Kőszegig, kifosztottak.

1828. Kaptunk egy olyan felhőszakadást, amely minden házat és utcát elárasztott, különösen azokat, ahol ereszcsatorna volt. Az embereknek ki kellett hátrálniuk a szobákból. Erre a mi Ikvánk 16-án olyan iszonyatos magasságra nőtt, bár semmilyen akadály sem állta az útját, hogy egészen a Lovassági Kaszárnyáig43 lépjen ki a medréből. A házak a Balfi utcában, amelyek a patak partján fekszenek, nagyrészt megrongálódtak, a falakat és fákat alámosta a víz, kitépte és vitte magával, hidakat rombolt szét, s elpusztította a földeket és kerteket.

1833. Ma és 20-án, egészen 21-én hajnali 2 óráig, a tartós esőzés következtében Ikvánk olyan magasságot ért el, amely minden korábbit felülmúlt. Egyetlen gyaloghíd sem maradt, sem a városban, sem azon kívül. És a céhház utcácskájában egészen a feléig emelkedett a víz. Szemben vele az átjáróháznál, ki a Piac térre, a nyolc foknyi falépcső fölé. És minden szoba a patak mellett fekvő házakban vízben állott. Némelyikük annyira – mint például a Festőköz sarokházai, a Szélmalom utca sarokháza –, hogy teljesen víz alá került. Az embereknek a három házból a tetőkön, azokat áttörve kellett kihátrálniuk. Sopron lakosai borzasztóbbat még nem láttak szülővárosukban, és éjféltől a város riadókészültségben volt. Most a víz tizenegy és fél collal állt magasabban, mint az 1787-es vízállás, amely a Rózsa utca és Szélmalom utca sarkán van feljegyezve.45 A kár ebből felbecsülhetetlen. Mindezen felül sok ember, gyermek és marha vesztette életét. Mert, hogy az ár oly gyorsan jött és olyan időben, amikor az emberek a legmélyebb álmukat aludták. Egy hirtelen felhőszakadás, éjfélkor, annyi korábban leesett nagy eső után, volt az oka a gyors áradásnak. Nem sokkal utána heves vihar rontott be, amely sok vidéken a felázott földben nagy kárt okozott, erre harapós hideg dérrel. A szőlő a sok esőtől már rohadt és érett, tehát valamennyi összetöpörödött és tiszta penész. Vagyis nem maradt más hátra, mint szüretelni.

1683. A jezsuiták visszakapták a lutheránusoktól a Szent György templomat amit ez év július 17-én, a város megszállva tartó Thököly vett el tőlük és adott a lutheránusoknak.

1867.Ünnepélyes keretek között felavatták hazánk első tornacsarnokát, amely mintegy 12 hónap alatt készült el. A szabad királyi város képviselőtestülete 1 frt. évi bér fizetése ellenében 1000 n.öl építőterületet adományozott az Soproni Torna és Tűzoltó Egyesületnek a Papréten. Május 27-én megindult az építkezés.

1684. Oly nagy esőzés volt délután és egész éjjel, hogy éjfélkor az Ikva patak annyira megáradt, hogy a vize a hídig ért és a téren az összes pincék megtelzek vízzel, sok kárt is okozott, s a pincék részben beomlottak. (Csányi 107.)

1611. Nagy hó hullott le, amelyik sok kárt okozott. (Bruckner)
Hallatlan nagy hó esett (Payr 11.)

1439. A háborúskodás miatt nem lehetett aratni és e napon még lábon állt a termés.(Bruckner)

1535. Már szüretelni kellett, mert a nagy nedvesség miatt a szolo a tokéken rothadt. (Bruckner)

1536. Nagy áradás volt a városban. (Bruckner)

1599. E napra már minden le lett szüretelve. Mindent korán érlelo esztendo volt. (Bruckner)

1602. Mindenben korai esztendo volt. A szürettel is már végeztünk. (Bruckner) A jó szüret Szent Mihály napja elott befejezodött. (Payr 6.)

1628. Rendkívül kései esztendo, a szolo még a mai napig nem volt érett. (Bruckner)

1833. A sok eső miatti rothadás és a hitelen hideg miatt a szüretet már elkezdték Mihály-nap előtt és nem hagytak ki még egy vasárnapot sem, míg haza nem vittek mindent. Ettől kezdve tartósan szép idő lett.

1655. Éjjel nagy dörgéssel és villámlással ismét nagy víz lett. (Payr 47-49)

1824. a helybeli evangélikus iskolaépület alapkövét reggel kilenckor elhelyezték. Összegyűlt itt a helyi egyház konventjének egésze, ahol a polgármester úr, Fabricius András volt az elnök, Kis szuperintendens úr, a szenior Gamauf úr és Brinner úr mint káplán.

II. Ottokár cseh király Pozsony Óvár mellett elfoglalja Sopront is 1277-ig birtokában tartja.

A búza vékáját 1 ft körül,a kétszeres 26, a rozs 15- 17 gaeason kelt.(Payr 38.)

Nagy félelem támadt, a még mindig terjedő pestis miatt, az emberek között és csak a menekülésben látták szabadulásukat. A városból biztonságos helyre, a Tó melletti Rusztra települt a legnagyságosabb asszony, Eggenberg hercegné, udvari papjával és egész hercegi udvartartásával, hogy megőrizze életét. Mivel neki ő császári felsége, Lipót, megengedte, hogy amíg kint marad, az evangélikus istentiszteletet udvari papjával tartassa és rendeztesse, ahogy Sopronban szokták tenni. Ezalatt a pestis olyan formát vett föl, hogy a két hónapban, szeptemberben és októberben több, mint 1500-an haltak meg. Így ebben az évben a mi evangélikus temetőnkben 1378 személyt temettek el, a katolikusoknál a Mihály temetőben 1030 személyt. Isten ajándékozza meg ő ket a földben könnyű és örök nyugodalommal és azon a bizonyos napon vidám feltámadással az örök életre, Isten azonban mindenkit vigasztaljon meg, akit ezek a halálesetek szívükben és fájdalmasan elszomorítanak, és adja meg valamennyiünknek, hogy amikor eljön az ideje, lelkeink kövessék ő ket. És tegye ezt az ő szeretett fiának, Jézus Krisztusnak akarata szerint. Amen.

Megint fellépett Sopronban a rettegett vendég, a Cholera Asiatica. A kolerában elhunytak száma 1866. szeptember 28-tól október 31-ig 88 személy, ami egy körülbelül 18,000-es lélekszámú lakossághoz képest még mindig igen kedvező lefolyásúnak nevezhető.

1655. A tegnapi vihar ma folytatódott s a Pozman, Kollenberg és a hasomló fekvésű szőlőkben olyan jég volt. hogy falapátokkal lehetett hányni, és ez a jég igen nagy kárt tett. (Payr 47-49)

1779. Megalapították a Soproni Társaskáptalant, amihez a soproni régi beneficiumok javadalmát rendelték hozzá.

1857. Ahol valamikor a régi színház állt annak a helyén átadták az normáliskola új épületét amely azonnal át is költözött ide a régi fegyvertári épületből.

1890. A ma használt zónaidő nálunk e napon lépett életbe. Addig a prágai (és bécsi) időt mérték. Ez Budához képest 18 perccel van ténylegesen hátrább.

1654. Este 7 órakor a zivatar és a felhőszakadás következtében oly nagy víz keletkezett, amilyen rég nem volt, jégeső nem kísérte. (Payr 43.)

1707. Vasárnapi nap lévén, a sopronyi lakosság a reggeli vagy inkább kora délelőtti órákban istentiszteletre gyült templomaiba. Bottyán nagyobb meglepetés, riadás előidézése okáért, ép ezen időt választá a támadás megkezdésére. Bezerédy önkénteseiből és más, Soprony közvetlen környékét jól ismerő katonáiból kiszemelt egy kiváló jó paripás kis csapatot, „porta” vagy „martalék” gyanánt, melynek föladata volt a sopronyi bástyák alá rohanni, ott merészen belövöldözni, nyargalódzni, zajt ütni, valami zsákmányt elkapni, és az ezen szándékos kihivásokkal kicsalt ellenség előtt megfutamodva, ezt menekülési irányával a leshelyekre, tehát ezúttal Harkának, Kopházának, Keresztúr felé vinni. – A martalék-csapat pontosan megfelelt a reábizottaknak. Éppen a templomozás alatt Sopronynál teremve, nagy lármával a Neustift-kapu elé ütött, s ott egy darabig lármáskodván, 13 darab ökröt elkapott és elkezdi vala hajtani. Erre a város piaczán fegyverben lévő készültség, mely ekkor 5 század rácz és horvát lovasból s a sopronyi, „Frey-Reuter” huszárokból állott, Budacsky, karlóczai végvidékbeli alezredes – híres rácz vitéz vezénylete alatt, – Nádasdy parancsára kirohan az említett kapun, hogy a tolakodó kuruczoktól a mondott zsákmányt visszanyerje és a vakmerőket meglakoltassa. Nádasdy ezenközben általános riadót fuvat, s a még hátramaradt horvátokat, saját labancz huszárait, úgy különösen a két regiment német dragonyost, – szóval az összes lovasságot nyeregbe ülteti és maga is kinyargal. Budacsky azonban erős lovas-osztályaival a kis kurucz csapatot csakhamar megfordítja és keményen űzvén, Harka és Kopháza között el, „sebesen hajtotta” Keresztúr felé; úgy, hogy a magyar martalék úgyszólván „hátán vitte” üldözőit a leshelyekre. Budacsky űző hadoszlopának eleje már majdnem a keresztúri „város végéig” ért, midőn a Bottyán által adott csatajelre, úgymint hármas trombitariadásra, egyszerre minden oldalról előrerohanának a berkekből, ligetekből a magyarok, s a rácz-labancz hadat rögtön megfordítván, és – ami fő – a Nádasdyval segélyre siető német dandártól elszorítván, mindenfelől körülvevék. Nagyon kevés volt, aki megmenekülhete. Maga Budacsky, báró Gera őrnaggyal, a labanczok Ravicza nevű kapitányával és a ráczok összes tiszteivel elesett; mert rácznak, se tisztnek, se közrendnek kegyelmet a magyarok nem adtak, – hanem a horvát tiszteket többnyire csak elfogták, köztük 4 századost és más 19 „derekas főtisztet.” – A mészárlás igen rövid ideig tartott; a tőrbe került s egyszerre minden oldalról megtámadt ellenség alig védheté magát, néhány percz alatt meg volt semmisítve.” Természetesen, a velök volt 6 lovassági zászlónak (étandarte) is a győzők kezébe kelle jutni. Zsákmányul nyerének ezek továbbá 3–400 lovat, nyergekkel, pár pisztolyokkal, teljes szerzámzattal; nemkülönben az elesettek s foglyok fegyvereit, drágább ruháit, ékszereit. És a katonaság – régi hibája szerint – azonnal mohó nyervággyal hozzálátott a zsákmány összeszedéséhez, minden tilalom ellenére; s e miatt némely századok sorai igen megszéledtek.
„Eközben Nádasdy tábornok a horkai hegyről népének veszedelmét látván, sietett a két regiment dragonyossal és huszáraival segítségökre; de azoknak akkorra már végök volt, mit azonban Nádasdy ekkor még nem tudott. Nyargalt tehát ezredei élén, s „már jól kiment Harkán tul”: midőn egy erdőnyilásnál a leshelyeikből kiomlott, s most, a ráczok megsemmisítése után, főtisztjeik parancsára újra csatarendbe sorakozó kuruczokat egyszerre megpillantja, és sokaságuktól meglepetve, megáll. A tábornok ugyanis korántsem képzelt jelen lenni ily tekintélyes erőt, hanem csak valami részleges „portát”. (Jele, hogy Bottyán minő titokban tudta tartani intézkedéseit, hadereje számát, meneteit). Nádasdy tehát a kurucz lovasság váratlan számától megdöbbenve, – „legalább háromezerig valónak” látta őket, – a dragonyos-ezredekkel megfordula, s mint Festetich írja: „visszatért”, vagy, mint ő maga mondja: „nem lévén hová vetnem hátomat, – contramarch-sal mentem Harkánál lévő csúcsos hegy mellé.”

„Bezerédy, a német sorkatonaságnak e hátrálását látva, már jóformán ismét sorakozott ezredével utánok száguld, s a „szemközben való erdő eleiben” állván, – megfuvatja a trombitákat és csatasípokat. Ezalatt Bottyán is lehetőleg csatarendbe szedvén a zsákmány után megszéledett katonaságot, megindul más oldalról, Bezerédy támogatására. Ha Nádasdy még csak egy kissé mozdulatlanul áll, – közre fog keríttetni. Ezen veszélyt azonban a császári tábornok, szerencséjére észreveszi s „látván, hogy nincs más mód”: rohamra fuvat vala ő is; és a két dragonyos-ezred élén, „eleinte szép lassú nyomakodással”, egy jó puskalövésnyire pedig a már vágtatva közelgő ellenféltől, egyszerre „sebes nyargalvást” indulván, összecsap Bezerédyvel. A lovas-rohamok tulajdonsága szerint egy pillanatig tartó összecsapás után, a túlerő által természetszerűleg a Bezerédy-ezred nyomatott vissza, Bottyán lovasságára, amely aztán megújítá a harczot. De végre is, „mert az nyereséggel megszéledt hadat nem lehetett hirtelen csoportra verni, a zárkózott tömegekben előnyomuló német sorezredek erős ütemű rohanásának, a meglazult csatarendű kurucz könnyű-lovasság sokáig gátat nem vethetett, – hanem megfordulván, Keresztúrnak tartott, hogy üldözőit az itt elrejtett gyalogság kereszttűzébe vigye. E megfordulásban tehát volt harcászati fogás. A dragonyosok egy része csakugyan utánok rohant a helységbe; itt azonban, nem kis meglepetésökre, a házakban s kerítések mögött elrejtett hajdúság sűrű lövései fogadták őket két oldalról. A németek átlátták, hogy így semmire sem mehetnek; midőn pedig a templom kerítéséből is reájok dördült Révay sortűze, – megfordultak, s „az hajdúság kipuskázta őket a városbúl.” Sőt Moóry ezredes, a sikertől elragadtatva, csak két század gyaloggal utánok nyomulván, kiállott a mezőre, s ott lődözött eredménnyel közéjök, „és sok kárt tett az németben.” – Azonban Nádasdy, ővéinek zavarát a sűrűen dörgő sortűzektől észreveszi; s hogy rajtok segítsen és a kurucz gyalogságot a városból kifüstölhesse: sebes vágtatást balkéz felől a helységet megkerülvén, annak házait alsó végről több helyütt meggyujtatja. A császáriaknak kedvező irányú déli szél hatalmasan gerjeszti a tüzet; a városnak fele csakhamar lángban áll, úgy, hogy a hajdúság a házakban többé nem maradhatván, Révay mellé a templomkerítésbe veszi magát. Ott tömötten össze lévén szorulva, „nem kevés füstöt és meleget köllött szenvedni,” de mégis épen megmaradtak. – Moóry István pedig künn a felvégi mezőkön mind hevesebben puskázván a dragonyosokra, – tüzétől elragadtatva, Bottyán parancsa ellenére nagyon is előre talált nyomulni. A németek most rohamot intéztek ellene, két zászlóját elfoglalták, maga Moóry vitézi módra elesik, – s bizonyára hajdúit is összevágják, ha Bottyán a lovassággal ott nem terem, és meg nem segíti őket. S most újra heves lovas harcz fejlett ki, melyben úgy látszik, maga Bottyán is személye szerint részt vőn: mert testőrszázadának zászlótartóját a dragonyosok zászlóstúl elkapták, „az németekben pedig derék emberek vesztek el az ellenkezésben” és báró Freyberg alezredesnek, a Bayreuth-ezred parancsnokának drága, angol paripáját elnyerték a magyar huszárok. Végre, sok ellenkezés után Nádasdy megfordulván, „szokás szerint trupposan, lassan-lassan bemarsolt Soprony felé.”

„Ekként a kuruczok maradának a csatatér urai az 5 óra hosszat tartott heves harcz után. Bottyán összeolvastatá a holtakat: 330 horvátot, ráczot és 60 németet számláltak meg. Hadifoglyot pedig száznál többet ejtének.”

A kuruczok veszteségét Nádasdy, és az ő nyomán a haditudósítások alaposan túlozva, mintegy 400-ra teszik.Thaly ellenben oldalán úgy véli, miszerint alig hihető, hogy a kuruczok összes vesztesége halottakban többre ment volna 100 embernél.

A csata után következő napon, mint rendesen győzelmek után szokásban volt, tábori kótyavetyét tartottak, amelyen a beszolgáltatott tárgyakat elárverezték. Legtöbbre becsülték Budacskynak aranyos csótárú és kantárú drága paripáját, mely Bottyánnak, mint vezénylő tábornoknak jutott, de ő ezt gróf Bercsényi Miklós fővezérnek ajánlotta fel. Báró Freyberg angol lovát Bottyán ingyen kívánta Bezerédynek átadni, de ez 100 tallért adott érte a nyerő századnak, magát a paripát pedig gróf Eszterházy Antal számára tartogatta kedveskedésül.

1834. Ismét nagy szerencsétlenségek napja volt. Ugyanis heves viharban tüzet fogott az Ógabona téren, a Hátulsó utcánál Proszwimmer polgár és kovácsmester háza. Egy fecskendőt a mellette lévő tűzoltószertárból odahoztak, amely azonban csődöt mondott, mert a vihartól felkorbácsolt tűz az embereket földre teperte. Csak óriási fáradsággal és életveszéllyel küzdve tudták egyáltalán megmenteni a fecskendőt. Különben hagyni kellett volna, hogy nyílt téren elhamvadjon. Villámhoz hasonló sebességgel terjedt szét a tűz a Hátulsó utca mindkét oldalán, egészen azokig a házakig, amelyek alig néhány éve már leégtek és most cseréppel voltak fedve. Ám a többi ház mégis a legnagyobb veszedelemnek volt kitéve, mert a lángoló fazsindelyek az erős szélben esőként repültek feléjük. A tó oldalán egészen a gróf Pejacsevich-házig terjedt a tűz, s bár ez a szélessége és a cserépteteje miatt feltartóztatta a lángokat, mégis a túloldali házakat erősen szemmel kellett tartani és folyton-folyvást vízzel locsolni, ha meg akarták azokat őrizni. Mivel nem az egész város, hanem a Belváros volt érintett a szerencsétlenségben, mindenki ezekbe az utcákba és a Belvárosba sietett, amely éppen annyira forgott veszélyben., mivel a láng a borzalmas vihar miatt mint a flagelláns, csapkodott hol jobbra, hol balra. Mindenki oda özönlött, hogy a tűz tovaharapódzásától megvédje. És mivel a sistergő lángok rettenetes hősége az embert a tűz közeléből elűzte, ezért csak a cseréptetőkre hagyatkozhatott, hogy ezek mögül, mint védőfal mögül a többi tetőt meg tudja védeni. És az emberek a távol eső házakat próbálták megmenteni, és ilyen körülmények közepette a tűznél magánál nagyon kevesen maradtak. Végül is elkezdett égni a Kaszinó. A tető magas, az ember kevés, lehetetlen volt a tüzet megállítani. A nagy mennyezet, mint minden teremnél, egy vázon függött, tehát természetesen lángot kellett fognia. Ezt előre látva, az emberek megpróbálták kimenteni a teremből a tükröket és csillárokat, lent a kávéházból a biliárdokat és más felszerelést kihordani, de micsoda borzalmas, előre nem látható balsors idézte elő a következőt.
Miután a tetőszék még alig égett le, ledőltek a homlokzatra állított alakok, amelyek vasrudak segítségével voltak a fedélszékkel összekötve, tehát a figurák lezuhantak a fedélszék ellenében, idebenn a mennyezetre és áttörték a terem mennyezetét és a terem födémét le a kávéházban a földszintre. Szörnyű zajjal és mindent összetörtek a padlózatig. Csak a pince maradt meg. Minden akadály és a meglazult deszkák adtak tápot a lángoknak. Az ajtókon, ablakokon keresztül a huzat élesztette a lángokat, amelyek most először fenyegették a legnagyobb veszedelemmel a Belvárost. Az összeomlás miatti rémület sikolya alig halkult el, mindenki hozzálátott a cselekvéshez, az omladékot eltávolítani, a tüzet valamennyire elfojtani. Ez meglehetősen sikerült is nekünk, annak ellenére, hogy a Kaszinó még három nap múlva is tovább izzott belülről, sőt a lángok is fel-felcsaptak ismét, ahogy megint egy-egy szoba vagy helyiség beszakadt. Sajnos azonban a nagy baj csak ezután következett. Mert mindenki emlékezett rá, hogy az összedőléskor még többen foglalkoztak a tükrök mentésével és a csillárok levágásával. Az ember töpreng, és bár mindjárt akadt téves nyom, de már a következő napon, miután néhányan nem tértek haza, akiket dolgozni láttak, akkor vált szörnyű bizonyossággá, kik feküsznek a törmelék alá temetve. Az erre következő napon embereket rendeltek be kézi és kocsis robotra, hogy a törmeléket elhordják. Ekkor találtak rá először egy testre. Aki, néhány ismertető jegy alapján, egy 80 éves aggastyán volt, név szerint Fruchstuck Mátyás, aki még muskétásként szolgált. Utána Seidl Jakab úrra, aki az árvaszéken hivatalszolga volt, 27. életévében. Egy már élő és egy várható gyermek apja. Aztán az ifjú Trogmeyer Tóbiás úr, polgár és szűcsmester, szépreményű férfi, nőtlen és jó édesanyjának támasza. Utána a 24 éves lakatossegéd, Goldmann József. Majd egy asztalossegéd, Haberler József, 3 gyermek apja. Előbbi kettőt csak abból lehetett felismerni, hogy az elsőnek éppen csak a háromujjú keze maradt meg. Fejet egyiknél sem lehetett látni. És egy fekete frakk egyik szárnya, amelyen feküdt. Trogmeyer úr volt az egyetlen, akinek megmaradt a feje, valószínű, hogy csak megfulladt, és egy idő múlva, amikor a tűz belekapott, elszenesedett. Bár az egész fej felismerhetetlen volt, de egy darabja [a 193. oldal vége] a zöld rövid kabátkájának, mert azon feküdt, megmaradt és a ráesett törmelék miatt néhány ruhadarabja is. Az elsőket mindjárt a következő napon eltemették, több ezren kísérték ő ket a katolikus temetőbe. Az utóbbiaknak még fekve kellett maradniuk, mert többeket hiányoltak még, vagy talán ki akarták puhatolni, ki volt a halott. Erre másodnapjára találtak még egy tetemet, egészen a föld színén, amely még nagyon kevéssé, csak az egyik lábán sérült a tűztől. Ez valamikor molnárinas volt, legutóbb citerákat készített, név szerint E. Kamp György, 24 éves és szintén apja néhány gyereknek. Ez a három utolsó, hétfőn, október 13-án délelőtt 10 órakor egyszerre került a földbe. Három sajnálatos áldozat három koporsóban, egymás mögött, ez mindenkit megrendítő látvány volt. Néhány kezet, némelyiket épen, találtak még és csontokat is temettek el, mindenkor egy éppen elföldelt tetem mellé, az evangélikus temetőben, a másik három koporsóhoz, amelyeket elföldeltek. A hetedik, akit még megtaláltak, egy ismeretlen volt. Isten ajándékozza meg ezeket mind az örök békével.

1847. István ő császári felsége, a jövendő nádor utazott itt át. Tiszteletére két szép diadalívet állítottak fel, egyet a Pócsi kapunál, ahol bekocsizott, a másodikat a Bécsi kapunál. A Piactér összes ablakát és bent a városban az Előkapunál, egészen a Széchényi gróf házáig, ahol a főispáni adminisztrátor, Rohontzy úr lakott, az érdemes Magisztrátus parancsára szőnyegekkel és kis nemzeti zászlókkal kellett ellátni, fehér, zöld és piros színben. A Várostoronyra sok nagy és kis zászló volt kitűzve a fenti színekkel. Minden egyenruhás polgárnak, az összes céhnek zászlai alatt a Pócsi kapu előtt kellett két sorban felállnia, egészen be a városba. Megérkezését a bástyáról ágyúlövésekkel jelezték. Bár 16 ágyúlövést kellett volna teljesíteni, sajnos azonban a második lövésnél az ágyú magától elsült és négy munkást ledobott a bástyáról. Egyikőjük karját tépte le, amely a Promenádon át az utcára repült. A munkás azonnal meghalt, a többiek súlyosan megsérültek. Különös, hogy ahova a jó főherceg eljutott és egy városon keresztül hajtatott, mindenütt történt valami szerencsétlenség. Itt is ez volt a második eset. 80 esztendeje, amikor Mária Terézia keresztülutazott, egy embert a bástyáról lelőttek.

1864. A január óta, felújítás miatt zárva tartott Szent Mihály-plébániatemplom ünnepélyes beszentelése. Ő püspöki kegyelmessége, Simor János nyári rezidenciájáról, Rákosról jött ide délelőtt 9 előtt. És miután a templomot kívülről, majd bent a hajóban beszentelte (a szentély, a főoltár éppen pont egy éve volt beszentelve) zárt ajtók mögött, a legünnepélyesebb módon, számos segédlettel végezve, és a kapukat a szerfelett népes egybegyűlt hivősereg számára kinyitották, ezek minden oldalról beözönlöttek a magas, gyönyörű oszlopcsarnokba. Ezt a zseniális Storno úrnak, a helybeli nagyérdemű polgártársnak a vezetésével, fiatalos hévvel, magasztos gót stílusban restaurálták. (1814-ben a templomot két olasz belülről egészen fehérre festette és három oltárt áthelyezett és felújított, s letisztított a főoltárral együtt. Megnagyobbították a szentélyt is és a sekrestye ajtaját visszahelyezték,)

1657. Ezen a napon és 4.-én nagy fagy volt, erős dérrel, ami a szőlőt teljesen fonnyadttá tette, és így nem lett kiadős. (Payr 50-51.)

1552. „… it Sopront Szántalan bor leszen, hordó nincsen, még azt es nem hozták meg az kit az falukra küattam… itt sohon hordót nem találnak, tíz mélföldnire es elfutnak az sopronyiak az hordóért meg es nem találnak, vagyon oly lennék. Kik bayn stwbwnt (am. Wein Stuben azaz boros hordó Házy Jeno értelmezése szerint) csináltatnak, ha deszkám volna, hát csináltatnék, de nincs deszkám. Egy pogár azt mongya vala, hogy husz forintért csináltat egyet, az kire az Sacy szölei szálottak azt mondá, hogy csak o neki es leszen ezer cseber bora és nem tugya hová tegye. Azért lássa kegyelmed mit kely mielnünk, mert it szántalan bor leszen és mindenkor job leszen it, hogy nem mint geyebütt, nem fordul meg mint az szalai bor. It nekem ad minus kelyene, ezek nélkül az ki vagyon száz hordó.” (Komáromy, Nádasdy 527.)

1652. tavasz óta ma kezdett el esni az eso és esett egész október 14-ig. (Payr M.41)

1655. Megkezdődött a szüret. Ami igen bőséges lett. (Payr 47-49)

1556. „Toábá az Bornamyza Pál szölien huszon kilenc cseber bor let, három hordó bor let benne és két általag, az másikat bozzával csináltam… Bizon it igen kevés bor lész, mek csak anyi sem let nekem az kit rá költetem, mind el rothadt, fonyadot az szolo” (Bovebben ír a dézsmáról; Komáromy, Nádasdy 542.)

1639. Ezen és a követő napon már eros fagyok voltak (Bruckner) Fagy és dér lépett fel 13- 14-én, amikor még az egész szüret hátra volt. (Payr 27-28.)

1597. Erős fagy volt, mely a szőlőtokéket érte és a lombok közti fürtök megfagytak. Sok bort tett tönkre. (Fauth 10 b.) A Bruckner-krónika is megemlíti ezt a nagy hideget és, hogy emiatt a szolo megfagyott.

1641. A mai és a követő napon nagy fagy lépett fel, a szolokben a még be nem érett szemek mind megfagytak. (Payr 29.)

1872. Koncesszió a Gyor (Raab) – Sopron (Oedenburg) - Neufeld/Leitha vonal építésére Victor von Erlanger báró részére (GySEV).

1944. A Soproni Hírlap mai számában megírja, hogy „a várost ellepték az idegenek, a menekültek. A pályaudvarokra és a városba vezető országutakra ki lehetne tenni a „megtelt” táblát.

1831. Őfelsége a császár parancsára minden, a kolera ellen elrendelt, zárlatot és vesztegzárat, karantént feloldottak. Ekkor Öfelsége sajátkezű levelet írt az udvari kancellárnak, hogy ez mit jelent: az a sok intézmény, amelynek eddig az volt a dolga, hogy vessen gátat ennek a betegségnek, a zárlatokkal több bajt, mint üdvöt hozott. Minden kapcsolat, minden foglalkozás megszűnt, és maguk a segédeszközök ez ellen a szörnyű betegség ellen nem hatottak olyan gyorsan a kis elzárásokkal, a borzasztó elterjedéssel szemben. Mert az egyik a másikat akadályozta. És amikor észrevették, hogy ez a kórokozó, amely most már majdnem egész Európában és Ázsia egy részében tombol, pusztán az atmoszférában rejtőzik, ezért minden zárlatot megszüntettek.

1836. Este 10 órakor még soha nem látott színjátékban volt részünk. Ugyanis fél tíz körül északkeleten szép északi fény fejlődött ki, amilyent ugyan már 1832-ben többet is láttunk, ám olyan döbbenetesen szépet még egyet sem. Az első pillanatban közeli tűzvészt tételezhettünk fel, csakhogy fölfoghatatlan volt, miképpen adódhatott ilyen félelmetesen gyönyörű vörösség, már csak a távolság miatt is, hiszen a városban semmi nyoma. Alig néhány perc múlva az egész horizontra kiterjedt délkelet felé és szivárványt formázó félkört vett föl. Miközben a vörösség délnyugat felé fokozódott, északkeleten kialudt és alig 15 vagy 16 perccel később már semmi sem maradt belőle.

1429.Zsigmond király Sopronban tartott megyegyulésén Tamás hasfalvi jobbágy özvegyét, akit a forrás szerint kerítononek, boszorkánynak és jósnonek tartottak, proscribálta, azaz számkivetetté nyilvánította.

1654. Most tudott csak idén elkezdődni a szüret, igen gazdag volt a bortermés. A bor meglehetősen jó lett. A polgárság is haza hozta szüreti termelését a nagy hó lehullta elött.

1686. Deccard János Kristóf (Sopron, 1686. okt. 21. – Sopron, 1764. márc. 19.): botanikus, pedagógus. ~ János Vilmos botanikus apja. Sopronban és 1707–11-ben Wittenbergben tanult. Kitűnő szónok volt. 1712-ben került a soproni evangélikus iskolához, amelynek igazgatója és rektora lett. 1738-ban a jénai latin társ. tagjává választotta. Leleplező értekezést írt a mo.-i ev. tanítók helyzetéről, azért nyugdíjazták. Ezután csak botanikai tevékenységet folytatott. Mint Loew Károly munkatársa tanulmányozta Sopron környékének flóráját. Fiával, ~ János Vilmossal együtt részt vett Bél Mátyás De re rustica Hungariae c. munkájának elkészítésében. Kéziratban maradt Flora Pannonica seu Semproniensis c. munkája, amelyet (Loewvel és D. János Vilmossal állított össze.

1631. Havazott, amikor a hegyekben még sok szüretelni való volt, de e hó másnapra mindjárt el is ment. (Payr 23.)

1632. A mai napon havazott, amikor még sok szőlő szüreteletlen volt, három nap alatt a hó elment. (Bruckner)

1552. „… hogy it borunk sok leszen, még el sem végezték az szedést” (Komáromy, Nádasdy 530.)

1625. Esterházy Miklóst nádorrá választja a soproni országgyűlés.

1640. 26-tól 28-ig nagy hideg mellett ˝ láb magas hó esett. (Bruckner) (2 láb?)

1677. A mai napon született Soproban Gensel János Ádám. Elhunyt Sopronban 1720. aug. 31. Vas és Sopron vm. főorvosa, Esterházy herceg udvari orvosa lett. Természettudományi és orvosi cikkeket írt. 1712-ben felvették a német Academia Naturae Curiosorum tagjai sorába. Kora neves polihisztora volt. Munkássága elsősorban az egészségügy, a járványtan és az orvostudomány területe, érdeklődött a botanika iránt, a gyógynövényekkel való gyógyítás lehetőségeit kutatta. Ugyanakkor úttörő munkát végzett a meteorológia területén is, hazánkban valószínűleg Gensel végzett először műszeres meteorológiai megfigyeléseket, 1710 körül néhány éven át..

1710. gr Széchenyi György feljegyzi, hogy szaporán hordja a pestis a másvilágra az embereket a Ferto környékén.

1678. A Tanács dekrétumot függesztett ki az Előkapura. Oka ennek, hogy a pestis járványa már a Rába körül van, és a heti vásárt a jövőben többet már nem a városon belül, hanem a Pócsi kapu előtt kell megtartani, ámde az Erzsébet-napi vásár egyáltalán nem tartható meg.

1879. A Sopron-Neufeld/Leitha vasúti szakasz megnyitása: Üzemelteti a GySEV társaság.

1524.Hóhér égette meg Luther iratait Sopron piacán.

1471. Hunyadi Mátyás elzálogosította Sopron városát 10400 aranyforintért III. Frigyes német-római császárnak.

Az erős fagytól a szolofürtök megfagytak. (Bruckner)

A 6-ai vihart követően sűrűn esett a hó és a jó soproniaknak, nyakig benn a szüretben, néhány napot ki kellett hagyniuk és újra kellett kezdeniük. És minden megfagyott fürtöt bevinni, s a szobában felfüggeszteni.

Az orsolyiták temploma előtt, a tér közepén, egy kutat ástak, mely 6 öl mély és dísze a térnek. Az előző öreg kutat azért temették be, mert közvetlenül a víznyerő cső útjában állt. És március hónapban lett készen, és fent egy laterna van rajta.

A Soproni Épitő- és Fölhitelbank bukása

A pénzzel dolgozó intézetek szomoru története ismét szaporodott. A soproni épitő- és földhitelbank gyalázatosan megbukott. Egy ember vitte dolgait, a kinek gazdálkodása aztán ezreket sujtott. Október közepén a soproni banknak nagyobb fizetéseket kellett volna teljesiteni, de pénze semmi sem volt. Schladerer Alfréd igazgatót hiába keresték. Felesége vallomása szerint okt. 17-ikén eltávozott, s nem lehetett megtalálni.

Október 18-án aztán kitört a válság. Schladerer felesége egy levélben azt jelentett, hogy férje valószínűleg öngyilkos lett. Erre többen azonnal csődöt kértek az intézet ellen. Schladerer igazgató több mint tiz év óta hamisitotta a pénzintézet számadásait, tiz százalékos osztalékot juttatott, holott tizenöt év óta a bank deficzittel küzdött. Schladerer öngyilkos lett, miután sikkasztásaival tönkretette a bankot és a betevőknek is roppant károkat okozott. Négy millió koronáról van szó. A bank bukásához hozzájárult Lench Gyula halála, a ki rendkivűl nagy hitelt vett igénybe. Ez a nagykereskedő czég sok más czéggel állt összeköttetésben.
A soproni épitő- és fölhitelbank kiváló szerepet játszott ugy Sopron, mint az egész környék közgazdasági életében. Schladerer 20 évig állt az intézet élén. A hetvenes években került Hessen-Kasselból Magyarországba, hol mindjárt Sopronban telepedett meg. A bank elnökét, Russ J. B.-t, ki egész vagyonával érdekelve van az intézetnél, a szomoru hir hatása alatt szivszélhüdés érte.Az óriási összegek hovaforditásáról nem tudnak bizonyosat.

1784. Házszámozás kezdődött el a városban. Császári és királyi parancsra valamennyi házat meg kell számozni. A várostorony melletti ház, amely Gallus úrnak, az egykori fürdősnek volt a tulajdona, lett az egyes szám. Mellette a kettes a városháza, aztán a hármas, és így tovább, kapták a számokat. (lásd 1788. március) (1790-ben a házakon lévő számozást az egész királyságban megszüntették.)

1855. A helybeli császári és királyi távíró-hivatal megnyílt a privátforgalom számára.

1429. Zsigmond király e napon kelt döntésében megerosíti a gyori püspököt Rákos birtokában a soproniakkal való perben. Az eredeti okiratot, IV Béla király 1254-ben kelt oklevelét, Molnári Kelemen gyori püspök (1417-1438) mutatta be dönto bizonyítékaként és Zsigmond királynak.

---

1908. Sopron-Kőszegi HÉV vasútvonalát átadták a forgalomnak.

1786. Éjszaka hatalmas eső jött és egész nap olyan erős szél fújt, hogy több ezer jó fát kidöntött, a legtöbb gyümölcsfát is, a városban éppúgy, mint vidéken. A fákat széthasította, ágaikat letörte.

1523. A város, a zsidók kiűzését kéri a királytól, de a király rendeletben áll ellen a város nyomásának. A város ekkor külön határozatot hoz: kötelező megkülönböztető öltözetet ír elő a zsidók számára. (Pozsonytól vették át, és Budán is volt ilyen)

1681. Vasárnap, megkoronázzák I. Lipót harmadik feleségét, Eleonora Magdaléna rajnai palotagrófnot a Wittelsbach családból. A Szent Koronát a prímás és a nádor együtt emelik a királyné vállára. A házi koronát a veszprémi püspök teszi a fejére, a felkenést a prímás végzi.

1511. Már sok hó volt. (Bruckner)

1680. Márton napja utánig szép idő volt, utána kezdett el havazni megletősen nagy hó lett, úgyhogy kocsival sem lehetett közlekedni. A parasztok az egy fuvarra való fát 1 ft-ért adták, mert senki az erdőbe nem fuvarozhatott. (Payr 79.)

1243. IV. Ince pápa kinevezi soproni főesperessé a másfél esztendős tatár fogságból menekült, olasz származású Rogérius magistert és káplánt (kb. 1200–1266. ápr. 14) (Rogerius mester Siralmas Éneke. (1243 körül). A tatárok magyarországi pusztításáról írt Siralmas Ének-hez Rogerius magister levele).

1681. Az óra az új várostornyon, amely óra is teljesen új volt, ütött első ízben egyet, annak jelzésére, hogy Lipót császár ezen a néven első. Mivel azonban Lipót névnapja a rákövetkező napra esett, azért, hogy Öfelségét megtiszteljék, az előtte való éjszakán, amikor az óra egyet ütött, a várostornyon szép zenét prezentáltak.

1622. Erzsébetnapkor a gabona vékája 10 tallér, (Új pénzt hoztak be, ezért ugrottak az árak. Az új tallér 20schilling, és emiatt az „irtózatos drágaság”. Payr részletesen ír róla) egy pár férfi csizma 8 ft, egy akó bor 24 ft, egy pár ököré 108 tallér volt, sot karácsony felé egy disznó ára 25 egy ököré 150 tallér volt. (Payr 18.)

1654. Térdnyi magas hó esett, amikor a legtöbb uraságnak több ezer akónyit kellet volna szüretelnie. Ezek a havon szüreteltek, és ami lehullott, azt a földön kellet hagyniok. Ilyen idő ember emlékezet óta nem volt. A szüret advent első hetébe (nov.27.) benyúlt. (Pazr 43.)

1277. november 20. körül IV. (Kun) László városi kiváltságot ad a soproni hospeseknek.

1680. Az égen üstökös jelent meg reggel, három órával napfelkelte előtt. Az uszálya a magasban szétterült, előbb mint farkat vezette, azonban 12 napon belül elenyészett, hogy többé nem lehetett látni.

1669. Este 6-7 óra között, csütörtöki napon, az égből tűz esett, és ezután ½ 8-kor kétszer villámlott, (Payr 66.)

1640. Ma kezdett el havazni, hófúvás és nagy hideg is volt, mint télen; ketten megfagytak. A télen a hideg erosen tartotta magát. (Payr 28.)

1625. Amikor a magyar országgyulésen II. Ferdinánd király fiát III. ferdinándot királlyá választották, három Nap volt látható természetellenesen fehér színben, s napnyugta után szivárvány keletkezett…(Türcken Trutz 30.)

1676. Sajnos, vasárnap, Isten a magasságos égben, könyörülj meg. Warkoweil Györgynél a Hosszú soron, két gyermeke az istállóban egy szalmakazal mögött tüzet gyújtott, mert gesztenyét akart sütni, ami félkettőkor történt, délután, akkor egy olyan tüzet, amelyben leégett az egész Hosszú sor az Újteleki kapu felé, egészen fel a Kirchknopf-házig, újólag a Pócsi kapu felé, egészen fel a görbe, ferde kő házáig, az egész ék az Ezüst utcából kifelé, felfele a Mauss vendéglőig, az egész belső város, amelyben a zöld torony a Brückl-toronynál lángra lobbant és leégett (a Templom utca), a György-templom a tornyával együtt kiégett úgy, hogy a harangok lezuhantak és a várostorony tökéletesen kiégett, a Hátulsó utca és az Ógabona tér, utóbb azonban az Ógabona térről a Kőkapuig. A Kovácsszer a kis utcácskáig és keresztül a Rózsa utcán a János-templom alá és ugyanazon az utcán fel a Szélmalom-kapuig, amely a többivel együtt égett. Innen megint vissza, egészen a Kollégiumig, itt aztán Isten különös kegyéből megállították. Ez a tűzveszedelem a városházát is elérte, a levéltárral együtt, és a benne található becses iratokkal.

1619. Sopron meghódolt Bethlen Gábornak, így a város hutlen lett a császárhoz.

Sopron egyesületet alapított, mely egyesület fölépítette a Szt György és Antiochiai Szt Margit templomokat.

Luxemburgi Zsigmond a városnak adományozza az úgynevezett Gambrinus házat (Fő tér 2). Itt működik a városháza 1496-ig

XXII. törvénycikk
Sopron és Bártfa városokat, melyeket a király elzálogositott, ki kell váltani
( II.Jagello Ulászló király)

III. törvénycikk
a királyi koronára tartozó fekvő jószágok és jövedelmek felsorolása
Nehogy azonban a királyi fekvő jószágok és jövedelmek meg birtokjogok körül kétség támadhasson, jónak láttuk azokat e helyütt följegyezni.

1. § Ezek ugyanis, mindenek előtt a nyolcz szabad város, tudniillik: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes és Sopron.

( II.Jagello Ulászló király)

A soproni polgárok nehezményezték, hogy a vargák egy esztendővel korábban 9–10 krajcárt kértek egy-egy pár cipőért, most meg felemelték az árakat: közönséges férficipőpárját 14–15 krajcárért adják, nem téve különbséget a birkabőr és a marhabőr ára között. A polgármester ezért azt követeli a tanácstól, állapítsa meg minden egyes varga munka árát és hetenként ellenőrizze.Ekkor Sopronban 14, házzal és polgárjoggal bíró varga működött, még pedig 5 a belvárosban, 4 a külvároselsőfertályában és 5 a negyedik fertályban.

A kertek teljes virágzásban pompáztak. (Bruckner)

IV. törvénycikk

két forint segélynek megajánlása,

7. § Az összeírás idején pedig ezek a vizsgálók mindenütt gondos és hű nyomozást tartsanak: még az elmúlt soproni adókivetésről is, az iránt, hogy az adókivetők helyenként mennyit szedtek föl, és azután ezt a kinyomozást az ő felsége kamarájához szolgáltassák be, hogy az előző segélyre nézve is a valóságot megismerjék és ha az tűnnék ki, hogy hátralék van, azt késedelem nélkül fölhajtsák.

I. Ferdinánd király vizsgálatot rendel el a soproni adókivetés kivizsgálására

Ebben az évben nyitotta meg kapuit az lutheránus tanulóifjúság előtt kapuit az Evangélikus Lyceum. Az épületben korábban katolikus iskola működött. Hummel Kristóf polgármester támogatásával, annak telkén, a mai belváros szélén, az egykori „kövezeten” (am Pflaster) új, latin iskola épült megelőzve ezzel magának az evangélikus gyülekezetnek megalakulását is (1565). (Széchenyi tér 11.)

Ebben az évben a város 10 héten át foglalkoztatott egy Mohr nevû nyomdászt (Gamauf: Denkwürdigkeiten der Stadt Ödenburg. 13 kötet. A városi számadások kivonata. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban. Vö. Soproni Szemle 1961: 38, Csatkai Endre).

A szüret idén e hó 10-20 –áig tartott. (Bruckner)

Ebben az évben alapították a városban a Szent Asztrik Gimnáziumot amely 1948. június 16-i államosításáig működött. Ma Szent Benedek Idősek otthona.

Idén 186 születés történt. (Payr 50-51.)

A hónap első napjaiban kezdett el havazni, nagy hófúvás is volt. (Payr 52.)

Idén a halottak száma 320, a születéseké 137. (Payr 55.)

Az év végén egy mérő búza 2 ft 5 gaqras volt és a legdrágább rozs 1 ft 15 garas, 1 itce bor 10 magyar dénárba került, ezt a háború okozta (1663-64 évi vagy 5. habsburg-török háború). (Payr 55.)

1664. A pestis következtében sokan haltak meg, 1074 halott és a születések száma csak 205.(Payr 61.)

A gabona olcsó volt, 1 mérő árpa 16 garas, majd 1 forint, s 2 birodalmi tallérért adtak 1 véka búzát. A járvány már csökkent, 447 volt a halottak száma és 264 a születéseké. (Payr 63.)

Egy véka búzának ára 10-12 ft. Volt, borban is gazdag évünk volt, a mustot is 15 dénárért adták, de ez sem maradt, és leesett 12 dénárra, s végül 1 pintet egy garasért lehetett kapni. (Payr 64.)

A Domonkos-rendi szerzeteseket ez évben gr Batthány Erzsébet telepítette le Sopronban.

A bort 4-6 dénárt adták s a jó bort 7-ért. Egy véka gabona ára 14-15 sőt olykor 17, a búzáé 21-22 garas. (Payr 74.)

A bornak iccéjét (halbe) 5-6 magyar dénárért adták, azonban a kereskedők abból keveset szállítottak el, egy véka (mezen) roszt 10-11 garasért adtak el, a búzát azonban 18-19-ért. Meglehetős nedves nyarunk volt. (Payr 76.)

Isten irgalmazzon, borzasztó pestisjárvány dühöngött Sopronban, s ebben az évben 1429 volt a halottak száma. (Bruckner)

A két éven át tartó pestis járványnak 2516 lakos (a teljes lakosság majdnem 1/3-a) esett áldozatul.

Ebben az évben 195 en haltak meg, ebből 124 volt evangélikus 71 katolikus vallású volt. Pestisben 22-en haltak meg. Ketten pálinkával itták halálra magukat. (Csányi 49.)

Sopronban elhunyt Balduin Dorottya Zsófia (1639 – Sopron, 1685) írónő. Balduin Frigyes regensburgi prédikátor leánya s Böhm Kristóf lőcsei lelkésznek, ennek halála után pedig Serpilius János soproni polgármesternek hitvese. Beszélt latinul, görögül és héberül; jártas volt a teológiai s bölcseleti tudományokban; tudós rabbikkal héber nyelven levelezett, több zsoltárt és istenes éneket fordított héber nyelvre.

Száraz esztendő volt. Marhavész dühöngött és sok állat elpusztult az idén. (Bruckner)
Egy mérő rozs ára Karácsonykor 28 garastól 1 tallérig volt, a gabona rosszul sikerült, a búza mérője 2 ft, az árpáé kezdetben 16-18 garas, de csakhamar 1 tallérra emelkedett, a hús fontja 5 és ½ magyar dénár. (Payr 92-93.)
Az idei év elkésett volt, és emellett szigorú tél, amelyben a szőlők a fagyok miatt nagy kárt szenvedtek. (Csányi 168.)

XXXVI. törvénycikk kimondta:
4. § Minthogy pedig Sopron városa a területén termelt borok kimérését s edényenként való eladását is mindenkor megengedte: azt ezentul is megengedni köteles legyen:

5. § A város területén kivül termelt borok edényenkinti eladását s kimérését pedig (a mennyiben az a város, főképen csak a borból s annak elárusitásából tartja fenn magát, különös tekintettel az e mozgalmak alatt bizonyitott hüségére is) megengedni nem lesz köteles.

6. § Azonban e külföldi boroknak a nemesek asztali italára szolgáló bevitelét jövőre tartozik megengedni.

7. § És azoknak ily borral érkező szekereit a polgármesternél leendő bejelentésre szükséges időn tul, a külváros kapuinál le ne tartóztassa.

Az év összegzése. Nehéz esztendő volt. Különösen a szegényeknek, a kisnyugdíjasoknak és olyanok számára, akik valami kis zsoldot húztak, egyre jobban drágult a kenyér. A búza aratásig már 40–45 forintba került, a rozs 26–33 forint, az árpa 22–28 f., a zab 7–8 f. A kukorica és bab 24–26–28 f., a krumpli 9–10 f. Egy font51 disznóhús 24–26 fillér és nyáron nem is volt belőle. Egyáltalán ez a szörnyű drágulás a szegények osztályának és azoknak, akiknek családjuk és hozzátartozóik voltak ilyen helyzetben, talán még fájdalmasabban szomorú. A napszámosok 18–20 fillért és egy cipó kenyeret kaptak. Amit más időkben 12 fillérért lehetett venni, az most 40–50 fillérbe került és még csak nem is eredeti, mert a gabonába belekeveredett mindenféle gyomnövény, így némely kenyér élvezhetetlen volt, egyáltalán nem kelt meg a kemencében, aztán fűrészporos és egészen foltos, mégis egy ilyen drága kenyércipót néhány gyerek és inas egy órán belül elfogyasztott, anélkül, hogy jóllakott volna. A szegény kapás egyáltalán nem tudott magának venni. A pékeknél egészen apró volt egy helyes zsömle, s került 4–5 fillérbe. Látszott már, hogy nyomorúság lesz, amikor éhes gyerekek kiáltanak szüleikhez kenyérért, akik mégsem tudnak nekik adni. Némely szülőnek a szíve szakadt belé. Sokan adósságba verték magukat, nehogy éhen kelljen veszniük. Hány szegény szerencsétlen parasztnak kellett negyed vagy két negyed zabot vásárolni, mert nagyobb tápértékű gabonát nem tudtak megvenni. Sajnos akadt jónéhány lelkiismeretlen gabonakereskedő, aki ezzel jól járt, mialatt mások majdnem belehaltak az éhezésbe. Aki jelentős nyereséget könyvelt el, nem törődve azzal, hogy az értékes gabonát szeméttel keveri. Igen, az uraságok embereitől nagy mennyiségben vásároltak alacsony áron különösen merő töreket, és keverték azt a drága gabonával, ebből nagyon sokat szereztek el Ausztriában és Stájerországban. Városunk május hónapban a fent említett gabonából 509 vékát52 vásárolt és a városházáról a szegény embereknek november végéig terjedő időre vékánként 25 forint 48 fillér ellenében kiadta.

Ez évben a Városvezetőség felszereltette az utcai világítást. Mégpedig a Belvárosét, az egész Várkerületét és a fő útvonalat a Bécsi kaputól a Pócsi kapuig. Ehhez az ezekben az utcákban fekvő házaknak a lámpatestek beszerzéséért fizetniük kellett. A városi pénztár azonban egyszer s mindenkorra magára vállalja a világítást. A fennmaradó utcák a régi laternákkal lesznek megvilágítva.

Ebben az évben volt szerencsénk falaink között egy gyorsfutóhoz név szerint Göhringhez. Ez az utat Bánfalvára129 és vissza 18 perc alatt teljesítette, páncélban, sisakkal és vértesek csizmájában. Könnyebb öltözékben Balfra oda-vissza 53 perc alatt. A második mutatványos Lebetnier úr volt. Ő ezzel szemben a helybeli színházban produkálta emberfölötti erejét. A hátán hordott 2,5 mázsa súlyt, 40 fontos vasrúddal mint mogyoróvesszővel játszogatott. Féllábra állt, kinyújtott karral egy százfontos súlyt akasztott előre a szabad kezére, erre helyezett el egy 50 fontos, tele töltött boros üveget, hogy mutassa, nem remeg a keze, és a másik kezében lévő butéliából ivott. Fogaival felemelt egy nagy asztalt, amelyen négy személy étkezett. Ötven fontos súlyokkal labdázott. Egy függőlegesen kifeszített kötélre lendült fel és karjainak erejével úgy feszítette ki magát, hogy a teste vízszintbe került. Valóban csodálni való volt.

Megkezdték a Promenádon a "Két-pék tó" lecsapolását. A teret utána parkosították. Az első fákat gr Széchenyi István adományozta a városnak.

Naponta volt ködünk és esőnk úgy, hogy minden úton feneketlen a sár. Egyáltalán az időjárás annyira enyhe, hogy a békák a tavakban mindenfelé brekegnek és kiáltoznak.

A Kaszinó téren a három házat, amelyeket néhány éve a város megvett, lebontották, a hozzájuk csatlakozó felső tavat betemették. És ezen a helyen építik majd fel az új színházat.

A régi színházat a Kaszinó mögött lebontották és az egész területet a Brückelig felfelé betemették és átjárást készítettek a Kaszinó térre. És talajszintig az árokba hányták [a törmeléket] és akkor arra a helyre építették fel a katolikus normáliskolát. Második utcát is nyitottak, hogy a Templom utcából egyenesen a Promenádra lehessen kikocsizni.

Továbbá. Itt járt egy kötéltáncos, aki a kötelét rákötötte a Várostoronyra. A másik végét a gyógyszertárhoz (mai patikamúzeum), ahova leérkezett. Az út közben pisztolyból lövést adott le, egy alkalommal két üveg bort ivott ki és leegyensúlyozott, egyszer pedig egy fiúcskát vezetett le kézenfogva.

Az év összefoglalója: Az egész országban, sőt egész Európában az éhínségről hallani. És ezrek halnak éhen, a szó legteljesebb értelmében, bár a megyék megtesznek minden intézkedést, hogy leküzdjék ezt az ínséget. Milliós összegeket hajtanak föl és előlegeznek a rászorulóknak, azonban sajnos ez a segítség nem tarthat soká és nem juthat olyan bőségben a tömegeknek, amíg az annyira hosszú és szigorú tél minden áldozatot hiábavalóvá tesz. Itt Sopronban a város részéről és a tehetős házaknál, sőt az itteni kolostorokban sok ezer adag kenyérlevest főztek húsfélével naponta, egész télen át, sőt tovább a tavaszba. Ezeket az adagokat aszegények délben az akkori városkapitánytól, Pfeiffer Pétertől, vihették el. Minden vándorló iparoslegény számára, aki déltájt oda érkezett, egy ilyen adag leves a jóllakáshoz elegendő volt. A kenyérgabona ára növekedett az Itáliába irányuló nagy kivitel miatt és az általános szegénység következtében is. Az alacsony, sőt semmilyen kereset a legnagyobb szükségbe sodorja az embereket. Miközben betegségek lépnek fel általában, ehhez még a végén a közönséges idegláz járul befejezésül. Nem csak és kizárólag a szegényebb osztályoknál, hanem a középosztályban és a felsőbb rendeknél is uralkodnak a gyors halálhoz vezető betegségek. Úgy, hogy az ember azt hiszi, először ki kell fejlődnie a bajnak, pedig két-három napon belül beáll a halál. Április végén a búza ára már 14 forint, a rozsé 11, az árpáé 8 forint bécsi értékben. Egész Európában drágulás van és éhínség és mindenfelé hallani zendülésekről, ahol kiváltképp gabonaraktárakat foglalnak el. Hallunk több felkelésről a mi hazánkban is, ahol emberek mennek tönkre. Mert a szükség az embert a legvégső eszközökhöz hajtja, hogy meghosszabbítsa az életét. Június 11-én a búza 20 forintra, a rozs 18-ra, az árpa 14-re szökött föl, bécsi értékben számolva.

A Szent Mihály plébániatemplom tornyában a nagy harang 4 mázsa súlyú nyelve, harangozás közben, fent a szívénél tövestül letört. Egyszer már újra kellett csináltatni, mert ezen a helyén selejtes volt. Hálistennek azonban nem történt szerencsétlenség. De mivel ez a tél nagyon hideg volt, és fent Bécs-Újhelyen a vasöntödében a munkadarab befagyott, így új nyelvet csak 1854. január 11-én kaptott onnan. A súlya 4 mázsa, 4 láb széles és 6 és fél láb hosszú.

Felállíttatott és a pillérekre felhúzták Ikva-patak fölötti vashídat, a kis Pócsi és a Balfi kapuk között, a vágóhíd szomszédságában. Ezt Grazban, Körösy úr gépgyárában öntötték vasból.

Ledőlt a Szent György templom hagymasisakos tornya.

1680. Közvetlenül napnyugta után, ismét látszódott az égen egy üstökös csillag. Ettől nem egyedül csak az öregek rémültek meg, hanem még a kisgyermekek is rettegtek tőle. Ez az üstökös csillag már félhat órakor lenyugodott, egyedül a hatalmas csóvája, amelyet maga után húzott, enyészett el éjszaka, féltizenkettő körül. Egy ilyen csóva kiterjed az égbolt fél horizontjára. Hozzáértők kiszámolták, hogy az égből 80 fokot foglalt el, a földön 12,000 mérföldre terjedt ki. Néhány évszázad óta sem nem volt, sem nem látszott hasonló üstökös csillag. Utóbb azonban lassacskán elmaradt és magasabbra emelkedett és napról-napra kisebb is lett és Pál megtéréséig (január 25) volt látható.

1600. Még mindig tart a szüret. Erős vagy és sok hó folyamatosan. (Payr 6.)

1851. Petrik Lajos (Sopron, 1851, dec. 5. – Budapest, 1932. jún. 7.): vegyész, természetjáró, a turizmus magyarországi kialakulásának egyik meghatározó személyisége. Tanulmányait a grazi műegyetemen végezte, 1874-től 1889-ig ugyanott tanársegéd volt. 1880-ban a budapesti állami felső ipariskolán a kémiai technológia tanára, 1907-től az iskola igazgatója volt. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott, a magyarországi porcelánföldekről írt összefoglaló ismertetést. Szakcikkei a Földtani Intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Mint turista részt vett Magyarország hegyvidékeinek feltárásában. 1885-től 1900-ig a Turisták Lapjának szerkesztője. A Tátra egyik csúcsát róla nevezték el.

1895. Megindult a termelés a soproni sörgyárban, amely az év márciusában alakult meg Első Soproni Serfőzde és Malátagyár Részvénytársaság néven. A cég alapítói brünni részvényesek és soproni nagykereskedok voltak.

Tanulmányait a grazi műegyetemen végezte, 1874-től 1889-ig ugyanott tanársegéd volt. 1880-ban a budapesti állami felső ipariskolán a kémiai technológia tanára, 1907-től az iskola igazgatója volt. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott, a magyarországi porcelánföldekről írt összefoglaló ismertetést. Szakcikkei a Földtani Intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Mint turista részt vett Magyarország hegyvidékeinek feltárásában. 1885-től 1900-ig a Turisták Lapjának szerkesztője. A Tátra egyik csúcsát róla nevezték el.

1944. Légitámadás a város ellen. Aznap délelott fél 10-kor szólaltak meg a szirénák 11 óra körül kezdodött meg a bombázás, A folytonos repülogépzúgásba furcsa sivító hang vegyült, hullani kezdtek a bombák. A Borsmonostori utcába hat bomba csapódott. A pályaudvarokra zuhant a legtöbb, 78 darab 500 és 1000 kilós bomba. A légitámadás kegyetlen vésovel átszabta a belvárost is. A Szent György utcában hét ház dolt romba, eltunt a Templom utcai zsinagóga, a Fegyvertár utca egyes épületeibol kémények meredtek az égnek. A Várkerület nyugati oldalán elpusztult házak mögül elobukkant a középkori nagy bástya íve. Az Orsolya tér súlyos károkat szenvedett, darabokra törött a tér közepén a Mária kút.

1440. A folyó év június 26-án lebonttatott 3 zsidóház lefoglalásához a városi tanács megszerzi városban vendégeskedő Erzsébet királyné engedélyét.

1625. A ferences templomban ('Kecske-templom') Pázmány Péter esztergomi érsek megkoronázza III. Ferdinándot (1637-1657)

1854. Főtisztelendő Karner dékán-püspök engedélyével, Rách Ferenc városplébános és számos helyi magasrangú uraság folyamodványára jött el három jezsuita páter úr ide Sopronba mint missziós szónok. Név szerint Max Klinkorström páter, Alexander Weniger páter és Adalbert Weiß páter. Nem csak katolikusok, hanem protestánsok is, sőt zsidók is zsúfolásig gyűltek össze a templomban a tizenkétnapos prédikáció-sorozatra. (lásd dec.21.)

1708. E napon született Sopronban Conti Lipót Antal (Sopron, 1708. december 10. – Pest, 1773. január 15) kőfaragó, szobrász.
Olasz származású családban született. Apja Pietro Antonio Conti neves kőfaragó és stukkókészítő volt.
Nevezetes alkotása Kőbányán a Kápolna téri fogadalmi kápolna 1740-ben. A templom oltárát is ő készítette. Hosszú időn keresztül a kápolna Pest város búcsújáró helye lett.

1690. Nagy északi szél keletkezett és az oly viharos és pusztító volt, helyenként sok 1000 forintnyi kárt okozott. (Csányi 147.)

1877. A Széchenyi Gimnázium elődjében végezte azokat kísérleteket Salamin Leó tanár melyek révén, e napon, megtörténhetett Magyarországon az elso távolsági telefonbeszélgetés. E jeles esemény Sopron és Pinnye vasútállomása között zajlott le.

1944. Légitámadás a város ellen. Stephen E. Ambrose The Wild Blue, The Men and Boys who flew the B-24S over Germany c. muvén amerikai történész munkájából az alábbi új adatokat tudhatjuk meg. Az amerikai 15. légihadsereg 455. bombázó ezrede a dél olaszországi Cerignola melletti San Giovanni Field nevu támaszponton állomásozott. A repülotér használatában megosztozott a 454. bombázó ezred gépeivel. Mindkét egység a 304. repülohadosztály állományába tartozott.


December 18-án, a Sopront támadó B-24J Liberator, 455. ezred, 304 hadosztály, 741-es század
(Fotó: Dósai-archív)

A 455-ösöknek négy százada volt, úgymint a 740-es, 741-es, 742-es és a 743-as. Az ezred emblémája a közönséges keselyű volt. A század jelzései a Liberátor bombázók vezérsíkján a következők voltak: Miközben a vezérsík alsó fele minden századnál élénk sárgára volt festve, a vezérsík felső részét a 740-eseknek fekete rombusz, a 741-eseknek fekete lóhere, a 742-eseknek átlós fekete csík, a 743-asoknak vízszintes fekete vonal díszítette. Az ezred 1944 novemberéig 139 bevetésen vett részt. December 6-tól a 741. század parancsnoka egy 22 éves fiatal hadnagy, George Mc Govern volt. December 16-ra egész Európában borúsra és hidegre változott az ido. A 15 légihadsereg gépei mégis repültek. Ezen a napon a bruxi olajfinomítót támadták. Másnap Odertal olajfinomítói voltak a Liberátorok célpontjai. Az odertali bevetés után Mc Govern megtudta és közölte beosztottaival, hogy másnap, 18-án ismét fel kell szállniuk az ellenséges célpontok ellen. A 18-i bevetés az amerikai pilóták szóhasználatával élve "tejkihordó menetnek" sikeredett. Az elsodleges németországi célpontot nem tudták megtámadni, az idojárás közbeszólt.

1787. Elkezdte működését a szegényház.

1854. (dec.9. folyt.) Áramlott a nép közelről és messziről a Szent Mihály-templomhoz, hogy ott lehessen ezen az utolsó missziós prédikációs ájtatosságon. És akkor a városplébános úr utasítására tölgyfából elkészítettek egy 30 mázsa súlyú keresztet. Magassága 3 öl és 3 láb, a keresztgerenda 9 láb hosszú. A fa vastagsága 6 coll, szélessége 12 coll. Aztán egy 4 öl hosszú és 2 láb 6 coll széles keretet készítettek, amelyre egy éppen ilyen hosszú fehér lenvásznat feszítettek föl. Erre fektették a fenti keresztet, köröskörül szép virágokkal és örökzöldekkel pompásan feldíszítették. A keresztfán a felirat arany betűkkel: Misszió 1854 [Mission 1854]

1922. évi XXIX. törvény

a soproni népszavazás emlékének törvénybeiktatásáról

A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovátartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett bizonyságot.

A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet.

Midőn a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét, melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza, a népszavazás emlékét a következőkben örökíti meg:

1. § A soproni népszavazási terület lakosságának a magyar állam iránt tanusított tántoríthatatlan hűségét örök emlékezetül törvénybe iktatja.

2. § Elhatározza, hogy a népszavazás emlékének megörökítésére Sopron sz. kir. város területén e történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékmű állíttassék fel.

3. § Sopron sz. kir. város címere a „civitas fidelissima” jeligével egészíttetik ki.

4. § E törvény kihirdetése után azonnal életbe lép és végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.

1658. A hónap eleji nagy hideg ellenére az ünnepek alatt oly szép idő volt mintha húsvét körül jártunk volna. (Payr 52.)

1705. Bottyán János tábornok megkezdte a város ostromát. Rákóczi, Bertsényi és Battyány gróf összevont csapatainak tarackjait és tűzokádó mozsarait a Lénárthegyen és a Kuruc-dombon helyezte el, amelyekkel mindjárt lőni kezdte a várost tűzgolyókkal, bombákkal és üstökkel, s egy és két óra között előbb a Halász utcát gyújtotta föl, aztán itt és ott, a legtöbbet főleg az elővárosban égetett porrá. A Belvárosban csak négy házat. A többinek a tetejét lebontották. A bombák is nagy károkat okoztak. A Szent Karácsony napjait sírással és jajveszékeléssel kellett eltölteni. De a prédikációkat golyózápor közepette is megtartották. Ezen közben Rákóczi csapatai folyton-folyvást a város előtt táboroztak és a polgároknak éjjel-nappal a bástyákon és őrhelyeken kellett lenniük, mert az ellenség a kapuk előtt volt.

1854. Életbe lépett a Karácsonyesti ünnep, ahol a gyerekeket megajándékozzák.

1944. Bajcsy-Zsilinszky Endre kivégzése Sopronkohidán

1658. Nagy havazás, nagy hófúvás volt, három napon és három éjen át nagy szálvihar volt. (Payr 52.)